Amikor hiányzol
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2012 január 24.
„Ahol eltörtél, ott leszel erős. Ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen és ahol el akarnak felejteni, ott leszel felejthetetlen!”
Boldogság gyere haza
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2012 január 17.
A tegnapi napon jött el az a pillanat, hogy úgy éreztem, már nem megy tovább…. Azt gondoltam, hogy túl sok a fájdalom és a szomorúság az éltemben, s mindeközben képtelen vagyok elfelejteni Téged…, pedig annyiszor megpróbáltalak kitörölni a szívemből. Aztán váratlanul valami megváltozott…még ha most még csak néhány percre is. Véletlenek pedig nincsenek….
Szóval azt szeretném elmondani Neked, hogy azóta, hogy nem vagy része már az életemnek, tegnap éreztem először újra a boldogságot. Most úgy tűnik, hogy meghallgatásra talált az egyik kívánságom…. S remélem valóban így is lesz, mert akkor megkapom az esélyt arra, hogy megérje itt maradnom, hiszen rendbe fog jönni az éltem és élni fogok…újra…, pontosan úgy, mint akkor régen, mikor itt voltál Te is és hittem Benned, a szerelemben, az álmaimban, s a mesékben. Most megint el tudom hinni, hogy egy nap minden valóra válik, ha igazán szeretném!
Tudod, hogy éjszaka még Te is hiányoztál nekem újra? Persze talán azért, mert a régi emlékeink előjöttek…. Csak most olyan különleges és igazán jól eső szeretetet érzek Irántad…, és már elfelejteni sem szeretnélek. S most az sem számít már nekem, ha Neked játék, mert nekem akkor is szerelem….
Tovább a teljes bejegyzéshezÁlmok, amelyek nincsenek
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2012 január 1.
Életem során sok minden akartam lenni, de talán csak egyetlen egy dolog volt, amihez hosszú éveken át ragaszkodtam: mindig 30 éves szerettem volna lenni. Nem tudom megmagyarázni, miért, de már tizenévesen hittem, hogy 30 évesen nagyon boldog leszek. Valahogy úgy képzeltem, hogy akkor meglesz mindenem, amire egész életemben csak vágytam. Lesz egy pici lakásom, egy jó állásom, amit szeretek, egészséges leszek, a Szeretteim boldogak lesznek, és persze lesz egy szerető Családom: minden nap majd várom haza a szerelmemet, aki legalább úgy szeret, mint én Őt, s aki siet a babáinkhoz és hozzám haza.
Akármi is történt velem az évek során, a harmincas éveimről szőtt álmaimhoz nagyon ragaszkodtam. Nem tudta elvenni ezeket tőlem senki sem. Talán azért, mert annyira hittem bennük…. Hittem ezekben még akkor is, amikor néhány éve kiderült a betegségem és kórházba kerültem először…, majd másodszor…, s most már újra ott kellene lennem harmadszor, de képtelen vagyok végigcsinálni még egyszer egyedül…, vagy amikor sok-sok éve megtörtént az…, amit csak Neked tudtam elmesélni és ami örökké kettőnk titka marad, de kísérteni fog minden nap…, vagy amikor elveszítettem néhány szerettemet….
Aztán eljött a nap, amikor 30 éves lettem. És még ugyanabban az évben eljött az az őszi nap is, mikor megláttalak Téged. S akkor egy pillanatra úgy tűnt, hogy minden valóra vált…Veled. Abban a percben az álmaim egy rész más értelmet kapott, mert rájöttem, hogy ott vagy Te, aki a mindent jelentetted: már nem akartam a saját lakást, mert hittem, hogy Veled otthonunk lesz…, már nem akartam egy jó állást, mert hittem, hogy akármilyen munkahelyem lesz, a nap végén majd Te vársz haza, ami kárpótol mindenért. Ugyan nem sokkal később azután, hogy Beléd szerettem megtudtam, hamarosan ismét kórházba kell mennem, de már nem féltem, mert hittem, hogy most sokkal könnyebb lesz, hiszen Te ott leszel mellettem és mindaz elég erőt ad nekem ahhoz, hogy akarjam és higgyem a gyógyulásom….
Csakhogy mindez túl szép volt ahhoz, hogy igaz is lehessen…. 31 éves lettem, amikor rájöttem, a mesének vége. Azon a születésnapomon már tudtam, hogy igazából az álmok nem válhatnak valóra. A valóság sokkal kegyetlenebb. És végül elérkezett az a pillanat is, amikor tudtam, mindent felégetek magam mögött…. Miattad…. Feladtam mindent…. Az életem szép lassan tönkrement, az álmaim egy másodperc alatt haltak meg. Igaz, néha még voltak pillanatok, amikor újra akartam őket, ezért harcoltam értük vagy legalábbis megpróbáltam. Ma már ez sincsen. Egy ideig volt valaki mellettem, akiről soha nem gondoltam, hogy a legnehezebb perceiben mellém áll, a folytatáshoz erőt és az álmok megvalósulásához pedig majd reményt ad. Sokat jelent nekem Ő. Azonban most egy ideje már nincs itt…az élet akarta, hogy így legyen, de hiszem, egy nap majd újra visszajön….
A szívem legmélyén úgy érzem, hogy minden egy mondatoddal ért véget bennem. Egyik nap az orvosom által írt beutalót megláttad nálam és azt kérdezted, hogy nagy baj van-e. Nem is beszéltem Neked arról, hogy orvosi vizsgálatokra járok. Igazából addig a percig eszembe sem jutott, hogy nagy baj lehet, mert annyira hittem az álmaimban…. Talán fel sem mértem a következményeket. Pár nappal később szembesültem csak azzal, hogy mit is jelent nekem a betegségem…és mit is jelentek én Neked. Egy mondat volt és én belehaltam. Mindenbe. Örökre. Csak annyit mondtál nekem, hogy szerinted necces helyzetben vagyok, úgyhogy inkább foglalkozzon velem a Családom…. Soha nem felejtem el ezt, mert nagyon szíven ütött…, nagyon fájt. Talán akkor volt egy pillanat az életemben, amikor úgy éreztem, kiábrándultam Belőled. De csak egy pillanat volt…. Az igazság az, hogy ez az egy mondatod a szívembe maradt örökre. Azóta is minden reggel, mikor felkelek és minden este, amikor lefekszem ez az egy mondatod jár a fejemben…, s emlékeztet arra, hogy mennyit érek…, és napról napra csak nehezebb. Ebben az egy mondatban az egész életem, az álmaim, amikben annyira hittem, elvesztése, és minden szomorúságom benne van. Néha próbáltam mindenféle magyarázatot találni arra, miért is mondtad…, Te mit érzel irántam…. Sokáig nem tudtam megfogalmazni magamnak sem, hogy mi fájt jobban: az, hogy éppen Te, a szerelmem, akit annyira jó és érzékeny, gyengéd embernek tartok, mondtad nekem ezt vagy az, hogy ráébresztettél, mennyit is érek: valójában semmit sem…. És mindezek ellenére még mindig csak egyetlen dolog van, amit nem tudok: haragudni Rád érte….
Végül ott hagytam a munkámat, az egészségemet, a boldogságomat, a hitemet, a reményemet, az álmaimat…, és persze Téged. Elmentem. És többé vissza nem néztem…. Amíg Te utánam nem jöttél…. Eltelt azóta, hogy utoljára szerettük és öleltük egymást 14 hónap…. Sok mindent már másképpen látok és érzek, kivéve ezt az egy mondatodat, ami egyre erősebben van bennem….
És mi történt ebben a 14 hónapban, mi van illetve nincsen ma? Ma van egy pici lakásom, de otthonom nincsen…, van egy állásom, aminek köszönhetően ugyan van mit ennem, ki tudom fizetni a számláimat és a hitelem egy részét, de az nem az életem…. Ma már egyre gyakrabban van fájdalmam, amit elviselek, de ez annyit jelent, hogy egészségem nincsen. Ahogyan saját Családom sem: nincsen kit hazavárni, nincsen kit szeretni, és nincsen aki siessen hozzám illetve hozzánk haza. Az igazság az, hogy már álmaim sincsenek…, hagytam, hogy elvigyed…, éppen Te, aki egyszer régen elhoztad nekem. Mert Neked csak játék volt, ami nekem szerelem….
Mindezek ellenére hiszem, hogy azért a másodpercét, amikor megláttalak és Beléd szerettem s örökre a szívembe zártalak megérte megszületnem s élnem.
Egyébként azt mondják, hogy nem attól halunk meg, ha kivégeznek minket, hanem attól, ha az álmaink szertefoszlanak….
Tovább a teljes bejegyzéshezEz a csönd éve volt
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 december 31.
„Ez a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy átkarolt.”
Engedj közel
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 december 28.
“Érints meg még egyszer, lassan, érzékenyen…”
Tovább a teljes bejegyzéshezŐ szívembe lopta mosolyát
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 december 26.
Ő hiányzik….
Érzelmek
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 november 9.
Az elmúlt hetekben annyiszor szerettem volna megírni Neked, hogy mit érzek, de soha sem tudtam megfogalmazni jól az érzéseimet. Talán azért van ez így, mert már érzéseim sem nagyon maradtak…és mert van valaki más is, akire gondolni szoktam…. Persze néha hiányzol még…nagyon. És néha várlak még…, ahogy majd holnap is foglak várni…meg minden csütörtökön, amíg csak élek…, de talán már csupán megszokásból. Nem értem, hogy mi történik velem, mert most magam sem tudom, mit mondanék vagy csinálnék, ha egy nap igazából el is jönnél…. Néhány hete még úgy éreztem, hogy csak szeretnélek…, most pedig talán állnék csendben…és várnék…, magam sem tudom, mire…talán csak egy ölelésre…vagy egy csókra…vagy néhány szóra. Csak egyben vagyok biztos, hogy el soha nem küldenélek.
Vannak érzések, amik soha nem múlnak el…, akármennyire is akarom. Vannak pillanatok, amiket soha nem felejtek el…, pedig ha tehetném, örökre kitörölném az emlékeimből. S most, hogy így a levelem végére értem, rá kell jöjjek, én mégis úgy érzem, nagyon szeretlek Téged….
Tovább a teljes bejegyzéshezAmikor elveszítetted ŐT
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 november 8.
„Az ember akkor fogja fel igazán, hogy mit akar leginkább, amikor azt már elveszítette.”
András, ezt soha ne felejtsd el…!
Tovább a teljes bejegyzéshezVárni Rád, egy éjen át
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 október 26.
Várni foglak holnap délután meg este…. Még ha nem jössz el, akkor is…, itthon leszek és csak Rád fogok várni. Hiányzol és szeretnélek látni…, annak ellenére, hogy mostanában még sokkal jobban fáj, hogy Neked játék, nekem szerelem!
Tovább a teljes bejegyzéshezSzomorú csütörtök
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 október 13.
Csütörtök van. Ma is vártalak, hátha eljössz. Pedig már előre tudtam jól, hogy hiába minden reménykedés, vágy, és hiába a szerelem, úgysem látogatsz meg.
Minden csütörtököm ugyanilyen egyébként: sietek haza s várlak Téged, hogy hátha…. Pedig valójában minden csütörtökön tudom jól, hogy felesleges a szívem mélyén hinni abban, hogy eljössz, mert úgysem teszed meg…, hiszen gyűlölsz engem. De valamiért mégis gondolok Rád és reménykedem, hogy becsengetsz, mert hiányzom Neked s látni akarsz. Talán megszokásból…, talán a magány miatt, amibe lassan belehalok…, talán a szerelem teszi mindezt velem.
Hiányzol…még mindig…, pedig annyiszor megpróbáltalak elfelejteni. És minden csütörtökön újra meg újra feltépem a sebeimet, amik néha már-már úgy tűnnek, begyógyultak. Csütörtök estére ismét összetörik a szerinted egyébként nem létező szívem apró kis darabokra, mert rájövök, hogy mit veszítettem…, mennyi mindent elrontottam…… Bánt, hogy nem tudtalak úgy szeretni, mint amire Te vágytál…, hogy nem mutattam ki mindig az érzéseimet, mert amikor néha mégis megtettem, megijedtem, hiszen azt éreztem, hogy olyankor bántasz. Most már tudom, hogy mennyire boldog is tudtam lenni Melletted, Veled…és én nem tudtam vigyázni mindezekre s Rád.
Miért nem mondtam meg Neked soha, hogy milyen sokat jelentesz nekem…, hogy SZERETLEK szívem minden szeretetével?! Te mindig azt mondtad, én csak gyűlöllek Téged…, és igazából nem is akarlak látni…, pedig soha nem volt így…, boldog voltam minden együtt töltött percünkben…, és szomorú voltam, amikor Te nem voltál mellettem. Amikor tavaly nyáron elhagytalak, és mindent felégettem magam mögött, remélve, soha többé nem látjuk egymást, egy levelet adtam oda Neked, amiben megírtam, hogy mennyire sokat jelentesz nekem és igazából én nagyon szeretlek Téged. Azért hagytalak el valójában, mert nagyon szerettelek, és már akkoriban is minden nap belehaltam abba a szerelembe, amit Irántad érzetem. De talán el kellett volna mondanom akkor ősszel is, amikor újra találkoztunk, hogy még mindig fontos vagy nekem, hogy akármennyiszer is bántasz meg vagy teszel bármit, én nem foglak elfelejteni, és szeretlek, s szeretni foglak örökké, mert a szerelem ennél sokkal több. Még akkor is, ha Neked játék, nekem szerelem…. Igazából én várni foglak jövő csütörtökön, és az azt követő csütörtökön is…, meg minden nap…. András, egyszer majd eljössz, ugye?
Tovább a teljes bejegyzéshezA Duna partján ültem és sírtam
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 szeptember 22.
Ma kora reggel lementem a Duna-partra. Sokáig gyalogoltam, hogy távol legyek a várostól…meg mindentől. De a szomorúságomat sehogyan sem tudtam elhagyni: velem volt és mindvégig ott maradt…, elkísért engem mindenhova, bármilyen messze is próbáltam menekülni előle…, pont mint annak idején, amikor elmenekültem Te előled és a nemlétező szívem elől is. De utolértél és megérintettél, mint ahogyan ma a bánat is. Sütött a Nap…, még a jeges szívemet is felmelegítette. Csend volt ott a Duna mellett és magány. S eszembe jutottál…, és akkor egyszeriben csak gondolkodni kezdtem Rólad, rólam, meg rólunk. Hogy mit rontottam el? Hogy miért hagytam, hogy így legyen vége? Hogy miért lett ilyen üres a szívem? Hogy miért nem tudtam vigyázni a szerelmünkre? Hogy miért nem tudok szeretni? Hogy miért alakult így az életem és miért nem tudok hinni már semmiben: sem álmom, sem reményem sincsen, s ha nem lennék ilyen gyáva, még az életemet is eldobnám a legszívesebben?
Hiányoztál. Milyen régen is éreztem azt, amit ma, amikor eszembe jutottál…, hiszen jöttek az emlékek: mennyit nevettem Veled…, talán akkoriban mosolyogtam szívből utoljára…, és most hiányzott ez az érzés ismét…, ahogyan Te is. Talán csak azért, mert csütörtök van…. Jó lett volna, ha ma Te is ott ülsz velem a Duna-parton, és a csendet megtöri a nevetésünk és a szívemet nemcsak a Napsütés, de a Te ölelésed és a csókod is felmelegíti.
Sokáig néztem a Kacsákat, ahogyan a folyón úsztak vagy éppen mellettem sétáltak. Ugyanolyan magányosak voltak, mint én. Csakhogy ők ugyanakkor legalább szabadok is voltak….
Aztán eljöttem…egyedül, de azért egy apró darabot ott is hagytam a Duna-parton a szívemből, miközben mindvégig tudtam, igazából Te itt vagy, a közelemben…és mégsem. Egy karnyújtásnyira voltál és mindvégig ott voltál a szívemben is…, még ha Neked játék, nekem szerelem.
Tovább a teljes bejegyzéshezA Szerelem börtönébe…730 napja bezárva
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 szeptember 16.
Ma pontosan két éve annak, hogy a szívembe zártalak…mindörökre…. Egy másodperc volt, és az életem megváltozott…mindörökre…. Egy pillantás volt és végem lett…mindörökre. Utolért a SZERELEM…, így csupa nagy betűvel…. Pedig nem sokkal korábban még én nevettem a legjobban, amikor valaki kedvesen azt mondta nekem, vigyázzak, mert addig fogok válogatni, hogy a végén nagyon bele fogok választani…. Akkor még elképzelni sem tudtam és nem is sejtettem, hogy a sors vagy az égiek néhány hét múlva mellém sodornak és hogy amiben addig nem hittem, s amin csak mosolyogtam, valóban létezik: van szerelem, ráadásul olyan is, amibe bele lehet halni. Már nem mosolyognék azon, aki féltve a szívemet s a lelkemet figyelmeztetett és próbált megvédeni, mert most már tudom, igaza volt….
Belekeveredtem a szerelmedbe, pedig nem akartam…. A büntetésem, amely néha még édes is tud lenni, máskor pedig annyira fájdalmas: hétszázharminc napja vagyok a Szerelem börtönébe bezárva. Mindörökre…?
Nem tudok megbocsátani magamnak azért, mert nem tudtalak úgy szeretni, ahogyan Te akartad. Mert nem tudtam megadni Neked, amire igazán vágytál. Mert nem tudtam jóvá tenni, hogy megbántottalak. Mert nem tudtam elég jó lenni Hozzád s Neked.
Ez a nehéz és szomorú nap is lassan véget ér. Mint minden egyszer…. Csak talán az Irántad érzett szerelmem nem…, az megmarad mindörökre…. Nem tudom, mit hoz a holnap…vagy egyáltalán lesz-e még holnap…vagy van-e miért várnom a holnapot…, csak abban vagyok biztos, hogy akárki is jön az életembe, Te mindig az életem része leszel, mert pótolhatatlan vagy a nemlétező szívemnek. Még akkor is, ha Neked játék, nekem szerelem….
Tovább a teljes bejegyzéshezBoldogok voltunk
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 szeptember 15.
Azt hittem, könnyebb lesz a mai nap, persze tévedtem. Abba már bele sem merek gondolni, hogy mi lesz holnap, és szeptember 23-án…, s ezek a napok még előttem állnak, de már most félek….
Egyfolytában Rád gondoltam ma (is)…és arra, hogy pontosan egy éve ezen a napon milyen boldog voltam, ahogyan Te is, amikor annyi idő után véletlenül összetalálkoztunk…pedig akkoriban már egyáltalán nem hittem, hogy valaha még látjuk egymást és hogy úgy fogunk gondolkodni egymásról meg érezni egymás iránt, mint azokban a percekben ott.
Ha újra átélhetném azokat a pillanatokat! Bárcsak találkoznánk még…és akkor ismét láthatnálak, megsimogathatnálak, átölelhetnélek, hallhatnám a hangodat, s belenézhetnék a gyönyörű, de szomorú szemeidbe…, hogy felvidítsalak és boldoggá tegyelek…! Most így érzek, annak ellenére, hogy úgy igazából nagyon régen vágytam utoljára ezekre…vagyis legalább ilyen hosszú ideig. Itt voltál ma is és oly sokszor itt vagy a közelemben…de mégsem…. Nem tudom, miért, de nagyon vártalak…, reméltem, hogy eljössz és becsöngetsz…talán csak a régi emlékek s a közelgő évforduló teszik ezt velem…és talán holnapra végre elmúlik ez az érzés…meg úgy minden…, minden ami Hozzád köt….
Hosszú idő után ma megint sírtam…nagyon sírtam…Miattad…egy olyan férfi miatt, akinek én csak egy játék vagyok, míg nekem Te a Szerelem….
Tovább a teljes bejegyzéshezGyógyíthatatlan szív
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 szeptember 14.
„Csak lámpafény
Mert bánt az éj
Álom sincs már
Mert fáj
Mint Ez az ébredés
És a tükör sem
Hazudhat mást
így nincs tovább
Csak eltörött időkerék
De jobb is így, talán
Jó, hogy megszakadt
Mért számoljam
Gyilkos perceket
Ma is itt hagytál
Mert így…
Eléget
Forró a láz
Eléget, mint már magányos gyermekként
Vívtam árnyakkal, ha jött az éj
Most újra engem hív
Eléget
Forró a láz
Eléget
Hisz már azt sem tudom merre jársz
Mért nem érdekel Téged más
Remény és vágy
Széthullik már
Elátkoztál
Mint éhező
Vagy mint sziklakő
Kapaszkodom én Beléd
Elfáradtam már
Hazudni szüntelen
Mosolyom összetört (Úgyis látják már)
De itt még mindig tart a tánc
És szól egy dal
Mindegy ,úgysem érdekel
Mért vonszol még tovább
Ki Tőled menekül
Ott vagy mindenhol
Beteg vagyok
Mert nézd
Eléget,
Engem a láz
Eléget
A Vért testedbe öntöm én
Már Inkább szívem tépem szét
Mert beteg vagyok így
Eléget
Gyilkos a láz
Eléget
Megölted minden dalom nézd
Halott Miattad minden szó
Voltam tiszta mint a hó
Egyszer rég
Tudom nincs más hely
Megöl ez így
Csak a csend marad nekem
Ott Csak egyedül
És a rádióban is saját hangom hallom
Azt énekli..
Hogy így…
Eléget
Forró a láz
Eléget, mint már magányos gyermekként
Vívtam árnyakkal, ha jött az éj
Most újra engem hív
Eléget
A láz, látod eléget
Megöltem minden dalom nézd
halott Miattad minden szó
Gyógyíthatatlan ez a szív
Elégett
Bezárt
Barikádként
Hallod?
Mert így elégek már
Je suis malade”
Tovább a teljes bejegyzéshez
Túlélem?
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 szeptember 12.
Lassan elkerülhetetlenül itt van szeptember 16-a…, és én nagyon félek. Mintha egy picit jobb lenne már Nélküled, persze ez amiatt van, mert minden nap emlékeztetem magamat arra, hogy mennyit bántottál, s milyen kegyetlenül szíven ütöttél, amikor azt mondtad, hogy necces helyzetben a Családom foglalkozzon velem…, és most ugye megint necces a helyzetem…, napról napra egyre neccesebb…! De mindezek ellenére sokszor eszembe jut az is, hogy Te igazából érzékeny és sebezhető vagy, s milyen gyengéd is tudtál lenni, mert olyan sok érzelem van ott a szívedben…, és ilyenkor annyira hiányzik a nevetésed, a gyönyörű szemeid, az ölelésed, meg a beszélgetéseink…, s nagyon szeretném, ha itt lennél mellettem….
Vannak pillanatok, amikor már sehol sem vagy a szívemben, mert ezt akartad, és most megkapod…! Csak félek attól is, hogy ha eljön a szeptember 16-a, én abba belehalok…, de úgy igazából…, bármennyire is tiltakozom most ez ellen, és tiltakozik a szívem ellened…. Hiszen valójában még itt vagy a szívemben…talán örökre. Pedig nem akarok gondolni Rád, nem szeretném, hogy hiányozz, nem akarlak szeretni Téged, és nem akarok belehalni sem a csütörtökbe, sem szeptember 16-ába…, de tudom, mégis meg fog szakadni a szívem…minden csütörtökön újra meg újra…, amíg egy nap megszűnik dobogni tovább…egy játék és egy szerelem miatt…!
Tovább a teljes bejegyzéshezCsütörtök
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 szeptember 7.
Szívem szerint most nagyon szeretnélek megkeresni Téged, András…! Persze ezt azért érzem, mert holnap csütörtök van….
Ha nem égettem volna fel annyi mindent magam mögött, ha akkoriban elég erős vagyok, akkor most este nagyon boldog lennék…, mert éltetne az, hogy holnap reggel újra láthatnálak, hiszen találkoznánk…. S most már sokkal jobb lennék Hozzád, csak ölelnélek, el nem engednélek.
Vagy talán az lett volna a legjobb, ha soha semmit sem éreztem volna Irántad…. És akkor nem lett volna a játékod s a szerelmem….
Miért nem tudok továbblépni? Miért vagyok a foglyod még? Miért történik mindez én velem? Miért kellett találkoznunk? S mikor jön el a pillanat, amikor a szívemben úgy leszel itt, hogy már nem fáj?
Tovább a teljes bejegyzéshezJáték? Szerelem?
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 szeptember 3.
”…Egy fiú és egy lány,
Az első pillanatban
Játszanak csupán,
De már az első csókban
Benne ég a vágy,
A mindent elemésztő
Olthatatlan láng:
A szenvedély….”
A szerelem pillanata
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 augusztus 23.
„Megértettem, hogy a szerelem pillanata akkor jön el, amikor az ember úgy érzi, hogy megszakad a szíve.”
Andrásnak
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 augusztus 18.
„A szívet legyőzni nem lehet. Nem talál annyi boldogságot egy végigjátszott életben, mint egy átérzett percben.”
Szerelem…mindörökké
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 augusztus 16.
„A lelkünk összekapcsolt minket
És egyetlen csók volt a tanú
Minden szívdobbanás azt ígérte,
hogy együtt leszünk mindörökre.
De mára minden megváltozott,
utunk kétfelé ágazott.
De az életemet foglyul ejtetted
az ajkaidon magaddal vitted.
Egy kétségbeesett szív kér Téged:
gyere vissza hozzám!
Mert az élet a szerelmed nélkül nem ugyanaz.
Szívemből kérlek, hogy emlékezz
megesküdtél, hogy sosem veszítesz el,
azt ígértük, hogy sosem múlik el,
hogy a holnap örökké tart.
A bőrömön még érzem,
hogy hiányoznak a kezeid.
Még mindig próbálom megérteni,
miért akart minket a sors így becsapni.
Egy kétségbeesett szív kér Téged:
gyere vissza hozzám!
Mert az élet a szerelmed nélkül nem ugyanaz.
Szívemből kérlek, hogy emlékezz
megesküdtél, hogy sosem veszítesz el,
azt ígértük, hogy sosem múlik el,
hogy a holnap örökké tart.
Tudom, hogy létezik a hit,
ami sosem szűnik meg,
a fény és egy pillantás,
ami majd újra megtalál.
Szívemből kérlek, hogy emlékezz
megesküdtél, hogy sosem veszítesz el,
azt ígértük, hogy sosem múlik el,
hogy a holnap, a holnap örökké tart.”
(http://www.youtube.com/watch?v=gJSFXsldvEs)
Tovább a teljes bejegyzéshez
Amikor már az idő sem segít…
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 augusztus 14.
András, vajon mennyi idő kell még ahhoz, hogy elfelejtselek? Vagy hogy legalább ne szeresselek ennyire? Hogy csak egy ismerős legyél a sok közül, és ne a mindenség? Hogy ne legyél többé itt a szívemben, csak valahol messze az emlékeimben? Hogy ne fájjon már annyira a szerelmed? Mondd, hány évnek kell még ahhoz eltelnie, hogy ne hiányozzál nekem minden percben?
Talán az én életem már kevés mindehhez….
Tovább a teljes bejegyzéshezÚgy hiányzol
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 augusztus 11.
Annyira hiányzol…, pedig nem akarom ezt érezni…és mégis szerda óta úgy hiányzol, mint nagyon régen utoljára…!
“S eszembe jutsz: könny csordul arcomon”
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 július 30.
Hosszú ideje már, hogy nem tudtál megsiratni…. Néha fájdalmat, szomorúságot, csalódottságot, haragot, vagy éppen ürességet, amíg máskor pedig azt a hatalmas szerelemet éreztem Irántad, hogy szinte majdnem belehaltam, úgy hiányoztál.
De talán nem is gondoltam, hogy mostanában néhány könnycseppem is hullik majd Miattad. Aztán ma este eszembe jutott, ahogy azon a szeptemberi estén megsimogattál, Magadhoz szorítottál, mikor átöleltél, megcsókoltál, és kértél, öleljelek, csókoljalak Téged én is. És most iszonyatosan szerettelek volna szeretni, azt kívántam és akartam, hogy bárcsak újra érezhetnélek, ha mindezeket megint átélhetném…csak legalább még egyszer…vagy inkább még milliószor…minden nap és minden órában! Mert abban a percben, amikor mindezek az emlékképek ismét lejátszódtak bennem és előttem, úgy hiányoztál s hiányzol azóta is, mint nagyon régen utoljára.
S már nem tudom, hogy mi a jobb nekem: amikor ezt a szűnni nem akaró, nagy szerelmet érzem Irántad és majdnem belehalok, hogy nem vagy itt a közelemben és nem szerethetlek, mert szinte érzem és fáj, ahogy hiányzol, vagy amikor csak az üresség van körülettem, mert már Te is csak egy távoli emléknek tűnsz nekem…?!
Tovább a teljes bejegyzéshezSzerelem? Igen…még mindig, azt hiszem!
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 július 28.
Eszembe jutsz még…, főleg mostanában, mert szükségem lenne Rád. Illetve néha már abban sem vagyok biztos, hogy még valóban így van, tényleg így érzek.
Most nem tudom, hogy mit jelentesz nekem: egy örökké tartó, soha el nem múló szerelmet, vagy egy szerelmet, amely megkopóban, szép lassan elhalványulóban van, s amely néhány hónap vagy év múlva már csak a múlt lesz…. Az biztos, hogy a kettő közül bármelyik legyen is, a szívemben leszel mindig…a legkülönlegesebb helyen. És tudom azt is, hogy már soha nem lesz senki az életemben, aki ennyit fog jelenteni nekem, akinek így kitárom magam, az érzelmeimet, s aki így megérint…de már nem is akarnám, hogy még egyszer valaki a szívembe férkőzzön, hogy aztán apró darabokra törhesse.
Egy hónapja írtam Neked egy sms-t, amiben csak annyi állt, hogy jó lenne találkozni és beszélgetni egy picit. Persze igazából dehogy beszélgetni akartam ;)…, vagyis nemcsak a hangodat akartam hallani, hanem érezni akartalak még egyszer…újra meg újra…, órákon át…vagy talán örökre. Akkor valójában azt szerettem volna mondani Neked, hogy „hiányzol nagyon nekem”! De már nem tudok az lenni, aki voltam egykor. Nem tudom felvállalni előtted önmagamat. Már nem tudom azt adni Neked, amit olyan sokáig akartam és adtam is. Képtelen vagyok ilyen őszinte lenni Veled: Te vagy az egyetlen, aki előtt az érzelmeim nagy részét nem rejtettem el, nem érdekelve, ha kinevetsz érte vagy megalázol, s legvégül összetöröd a szívemet. Talán csak a gyengeségeimet és a félelmeimet nem mutattam ki Neked. S azt hiszem éppen ezutóbbiak miatt történhetett meg, hogy ez a Veled való őszinteségem, érzelmeim nagy részének a felvállalása és kimutatása valamikor tavaly júniusban meg is tőrt…, és örökre elveszett…, tudod akkor, amikor az éjjelig Neked sütött islerre csupán annyit mondtál, hogy csak nem rohad rám meg majd csak találok valakit, aki megeszi. De ennél csak egy mondatod bántott jobban: amikor azt mondtad, hogy ilyen necces helyzetben a Családom foglalkozzon velem. Tizennégy hónap telt el, mióta ez elhangzott, de még mindig bennem van, és úgy fáj…főleg mostanság…. Merthogy vannak szavak és mondatok, amiket soha nem felejtünk el…, belénk égnek…örökre, pont úgy, mint egy mosoly, egy gyönyörű szempár, egy kedves mozdulat, egy finom csók, vagy egy meleg ölelés…. Azt hiszem akkor voltam utoljára igazán őszinte Hozzád, már ami a valódi érzéseimet jelenti, amikor tavaly nyáron már tudtam, mindent felégetek magam mögött és mi már talán soha nem találkozunk többé, így veszteni valóm sincsen, átadtam Neked azt a levelet, nevezhetjük akár szerelmes levélnek is, amiben minden benne volt arról, hogy mit érzek és jelentesz nekem. Ősszel, amikor ismét találkoztunk, már újra bezárkóztam…, már Feléd is képtelen voltam megnyílni s vállalni, hogy mennyire fontos vagy még nekem, és hogy valójában Te jelented nekem a mindent, mert Te vagy az Igazi, s bármi történt is, nagyon szeretlek. Egyetlen egyszer voltam az elmúlt június óta igazán önmagam Hozzád: amikor most májusban találkoztunk…akár akartuk, akár nem. Úgy éreztem ott, jobban bántani már nem tudsz, így veszítenivalóm sincsen. S akkor azon a találkozásunkon azt láttam és éreztem, hogy Benned vagyok, hogy nem csak egy játék voltam Neked, hanem annál sokkal több, csak félsz, és nem akarsz érzelmeket, bár már késő így gondolkodnod vagy érezned. Talán aljas voltam, de úgy döntöttem, nem könnyítem meg a Te helyzetedet sem: tudom, azt akartad hallani, hogy megint megbántottál és ezek után már nem jelentesz nekem semmit sem…, de ehelyett egy rövid üzenetet kaptál tőlem: hiába küzdesz, benned vagyok, ahogy Te is itt vagy a szívemben örökre, még ha milliószor is törted össze és bántottál már meg.
De tudod András, ha most találkoznánk, már megint nem lennék ilyen…most biztosan nem. Hiszen nincsen néhány hete, hogy írtam Neked azt a bizonyos sms-t, és akkorra már újra a régi önmagam voltam: nem tudtam leírni Neked, hogy mit érzek, mit jelentesz nekem…még mindig, lassan már két éve. Szerepet játszom…most már én is…, ahogy Te is. Leplezünk valamit, a valódi érzéseinket, elrejtjük az igazi önmagunkat…, félünk, menekülünk…, néha úgy érzem, ez így van jól…most legalábbis úgy tűnik. Persze néha piszkosul hiányzol…s olyankor úgy érzem, belehalok, hogy nem vagy itt, nem érezhetlek, nem szerethetlek…, hogy nem ölelhetlek át és csókolhatlak meg…, hogy nem szorítasz Magadhoz és nem csókolsz…. Vannak pillanatok, amikor még az is jobb lenne, ha megbántanál, de itt lennél. Tudod, azért még hiányzol nekem…most is…nagyon!
Sok minden van bennem…amolyan más érzések is már…olyan furcsák vagy érdekesek, nem is tudom, minek nevezzem…, ami talán nem is én vagyok. Sokszor azt kívánom még, keress meg…gyere s soha többé ne engedj el, hanem szeress…örökre! Aztán elbizonytalanodom…legalábbis mostanában…. Pedig igazából még mindig szeretlek, itt vagy a szívemben, és ez így lesz örökre. Nem tudom, mi van velem…, talán csak lelkileg mély ponton vagyok. Mindenesetre tudom, még mindig szeretlek…akkor is, ha Neked csak játék, nekem szerelem…volt.
Tovább a teljes bejegyzéshez“Úgy szeress,
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 július 23.
mintha szívem szíved volna.”
Tovább a teljes bejegyzéshezÁlmaink
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 július 22.
„…elhagyjuk az álmainkat, mert félünk, hogy nem teljesülnek, vagy ami még rosszabb, hogy valóra válnak.”
Tovább a teljes bejegyzéshez
Hát íme az igazság
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 július 20.
„Tényleg, mintha valaki meghalt volna – én magam. Mert nem csak a legigazibb igaz szerelmet veszítettem el – ami önmagában is elég hozzá, hogy valaki belepusztuljon, de ráadásul elveszítettem a jövőmet, a családomat – azt az életet, amit választottam.”
Drágán megfizetek
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 július 14.
Mostanában kevesebbet gondolok Rád, ami persze nem jelenti azt, hogy nem vagy itt a szívemben és elfelejtettelek, hiszen még mindig vannak pillanatok, amikor majd belehalok a hiányodba és olyankor csak annyit kívánok, hogy bárcsak legalább még egyszer átölelnél és bárcsak ne azokat a döntéseket hoztam volna meg tavaly!
De mint ahogy mindennek, hát annak is megvan az ára, hogy már nem Te vagy szinte minden gondolatom. Csupán csak arról van szó, hogy már egyre többet vagyok rosszul, sokszor nagyon gyengén érzem magam, és a fájdalom mind inkább elviselhetetlen. Most este megint úgy érzem, már nem bírom tovább a fájdalmat, amely lelkiekben is eléggé megvisel…. Ilyenkor van úgy is, hogy azt érzem, milyen jó lenne, ha itt lennél velem, és nem egyedül kellene harmadjára is végigmennem ezen az úton. De mindannyiszor eszembe jutnak a szavaid, amit tavaly mondtál nekem, miszerint „a necces helyzetemben a Családom foglalkozzon velem”. Csakhogy akkoriban még legalább volt valaki, aki megértette a lelkemet s azt, hogy mit érzek, így mindig előrevitt és erőt adott nekem a törődésével, megértésével, mégha néha megmosolyogtam is Őt, pedig tudom most már, hogy mennyi mindenben igaza volt….
Sok mindenben bizonytalan vagyok, például Veled kapcsolatosan is teljesen össze vagyok zavarodva, azonban abban az egyben biztos vagyok, hogy még egyszer, harmadjára nem csinálom végig mindezt…egyedül már nem megy….
Azt hiszem, túl sokat hibáztam az életemben. Tudom, sokszor azokat bántottam meg, akiket igazából nagyon szerettem…, ahogyan Téged is. És most éppen azt kapom vissza az élettől, amit megérdemlek: a legfájóbb pontjaimon vág vissza, mert elvette a legféltettebb álmomat, ahogy Téged is, az egyetlen örökké tartó szerelmemet….
Tovább a teljes bejegyzéshezÉrints meg…
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 június 27.
„Mondd ki a szót, tudnom kell még
Kié az arc, kit rejt a név?
Látnom kell, mit ígér egy másik pillantás
S megértem tán, hogy nincs tovább
Mondd el megint, had halljam én
Tiszta hitem ki tépte szét?
Ki az ki átölel, míg engem a magány
S én mért csak emlékezem rád?
Ha így lesz jó, menj hát és szállj!
Nem kérdem mért, nem számít már
Tán így lesz jó, túlélem hát
Eskünk csak emlék már
Por csak, mi szélben száll
Mondd azt a szót, mit soha még
Had érezzem könnyed ízét
Érints meg egyszer úgy, ha emlékszel még rám
Vagy felejtsd el örökre már
Ha így lesz jó, menj hát és szállj!
Nem kérdem mért, nem számít már
Tán így lesz jó, túlélem hát
Eskünk csak emlék már
Por csak, mi szélben száll
Míg távol jársz
Kettőnkről álmodom, és tisztán érzem már
Te és én, több voltunk, mint vád és hazugság
Oly távol jársz!
Nézd, eladnám a lelkem,
Csak, hogy ölelj át
S nem törnék szét eskünket már
Ha így lesz jó, menj hát és szállj!
Nem kérdem mért, mit számít már
Tán így lesz jó, túlélem hát
Eskünk csak emlék már
Por csak, mi szélben száll.”
Pontosan ma egy éve annak…
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 június 24.
…az igazi szerelem az, amikor belenézel a másik szemébe és abban a másodpercben érzed, hogy véged van…örökre…, és már soha többé nem tudsz másra gondolni, csak Rá. Még akkor is, ha ezerszer megbánt, megaláz…, mert már ott van a szívedben s a Te szíved Nála van.
Az igazi szerelem az, amikor Benne megvan minden olyan tulajdonság, amiről korábban azt mondtad, hogy el nem tudnád viselni, ha az Igazi azok akár csak egyikével is rendelkezne…, most mégis úgy érzed, hogy Őt még ilyennek is szereted.
Az igazi szerelem az, amikor másnak század ennyi bántásért nem tudnál megbocsátani, Neki mégis megteszed…, mert a szíved mélyén képtelen lennél Rá sokáig haragudni. Az igazi szerelem az, amikor olyan dolgokat is megbocsátasz Neki, amelyekről korábban úgy gondoltad, megbocsáthatatlanok.
Az igazi szerelem az, amikor éppen abba szeretsz bele, aki mellett korábban elmentél volna…, most mégis úgy gondolod, Ő a legszebb a világon.
Az igazi szerelem az, amikor a pillantása vagy a mosolya is már boldoggá tesz….
Az igazi szerelem az, amikor meghallod a nevetését, s Te minden szomorúságod elfelejted.
Az igazi szerelem az, amikor Ő mindig Veled van…, elválaszthat több száz vagy ezer kilométer, Ő mégis itt van minden gondolatodban és a szívedben…, még ha küzdesz is ez ellen.
Az igazi szerelem az, amikor egyszer csak azt veszed észre, hogy már nem vagy önmagad: feladod az addigi elképzeléseidet, elveidet…, de nem azért, mert Ő ezt kéri tőled, hanem mert elkezdesz élni…úgy igazából. Meglátsz olyan dolgokat, amelyeket korábban észre sem vettél…. A régi életed már a múltad, mert Neki köszönhetően van egy jelened…, és persze egy jövőd is….
Az igazi szerelem az, amikor már nem számít az, hogy Te mennyire vagy boldog, hanem sokkal inkább az a fontos neked, hogy Őt boldoggá tedd és boldognak lásd.
Az igazi szerelem az, amikor úgy érzed, hogy a hiányába belehalsz.
Az igazai szerelem az, amikor ha csak tehetnéd, gyengéden átölelnéd, szeretnéd, megcsókolnád, és annyira oda akarsz bújni Hozzá.
Az igazi szerelem…, az igazi szerelem nekem TE vagy. Még akkor is, ha Neked csak játék, nekem szerelem.
Tovább a teljes bejegyzéshezHiányzol…
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 június 23.
…nagyon hiányzol! De főleg a csütörtöki napok már csak ilyenek…, mindig Rád emlékeztetnek, szomorúak és lassan telnek, miközben azt remélem, Te becsengetsz….
Hiányzik az ölelésed, a csókod, a gyengédséged, a mosolyod, a pillantásod, a hangod, az illatod…, és néha még az is, hogy megbánts.
Bárcsak itt lennél most…, mert akkor megfognám a kezedet, odabújnék Hozzád és csak szeretnélek!
Tovább a teljes bejegyzéshezElviselhetetlen néha a hiányod
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 június 19.
Mit is írhatnék? Talán csak annyit, hogy hiányzol…nagyon…. A szerelembe, amit Irántad érzek, lassan belehalok…. Tudom, szerinted az én szívemnek Te nem sokat jelentettél, s nem voltál elég jó nekem. Hát tudd meg, tévedsz…, bár úgyis hiába mondom ezt Neked, hiszen a Te szemedben már nem is létezem, vagy legalábbis próbálsz úgy tenni…. Azt, hogy igazából mennyire szeretlek, egy nap, amikor a levelemet, amit Neked írtam és megkapod, Te is megtudod és végre megérted…, csak hogy akkor már menthetetlenül messze leszünk egymástól…! Mostanában azt érzem, hogy napról napra jobban hiányzol! Szeretlek egy soha el nem múló szerelemmel és ez így is marad örökké…, mert Te vagy nekem a szerelem!
Eljössz-e újra majd értem?
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 június 16.
„És jönnek majd az esték,
Álmatlan éjszakák,
A szívem fáj, úgy fáj még,
Ha gondolok reád.
Még bennem él a tegnap,
Egy régi szép emlék.
Sóhajok szállnak a szélben,
Mindenki vár valakit,
Egyedül félünk az éjben,
Tűnődve én is azt kérdem:
Eljössz-e újra majd értem?
Sóhajom száll most az éjben…
Fülembe cseng egy dallam,
Nem hoz csak bánatot,
E kis dal rólunk szól még,
S most egymagam vagyok.
De bennem él a tegnap,
S egy régi szép emlék…
Sóhajok szállnak a szélben…
A fák közt száll a holdfény,
Itt van megint a nyár,
Kinyíltak mind a rózsák,
Én meg se látom már.
Mert bennem él a tegnap,
S egy régi bús emlék…
Sóhajok szállnak a szélben…”
Tovább a teljes bejegyzéshez
Ha most mindent visszacsinálhatnék
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 június 9.
Ha most tehetném, akkor mindent visszacsinálnék. Már nem lennék olyan magabiztos, mint amilyen életemben talán egyszer ha voltam…, amikor azt mondtam Neked, hogy akár mindent felégetek, csak Téged elfelejtselek, és bebizonyítsam Neked, van élet utánad is…. Hát fel is égettem szinte mindent és most már tudom, hogy tényleg van élet utánad is, csak persze nem mindegy, hogy milyen….
Ha most mindent visszacsinálhatnék, már nem haragudnék Rád, ha megbántanál. Ha most mindent visszacsinálhatnék, már én sem lennék olyan gyerekes, hogy visszabántsalak. Ha most mindent visszacsinálhatnék, már nem válaszolnám Neked azt, amit novemberben az utolsó találkozónkon, amikor kérted, jöjjek vissza oda, hogy én akkor sem megyek, mert már nem szeretnék napi kapcsolatban lenni Veled. Ha most mindent visszacsinálhatnék, már ott maradnék a közeledben és soha el nem jönnék onnan…. Ha most mindent visszacsinálhatnék, nem mondanék olyant, hogy már a barátságod sem érdekel, mert Te már nem az a férfi vagy, akibe egykor beleszerettem. Ha most mindent visszacsinálhatnék, megpróbálnék olyan lenni, mint amilyennek igazából látni akartál…, és már nem lennék az az önző, követelőző, durva, meg elkényeztetett szívtelen nő, mint amilyennek tartasz. Ha most mindent visszacsinálhatnék, sokkal jobban szeretnélek, mint ahogyan azt valaha tettem és ki is mutatnám Neked. Ha most mindent visszacsinálhatnék, már elmesélném Neked, hogy mit is jelentesz valójában nekem. Ha most mindent visszacsinálhatnék, elmondanám, hogy itt vagy a szívemben és örökké itt maradsz, bármi is történjék velünk.
Bárcsak mindent visszacsinálhatnék…és az elmúlt egy évemet újra kezdhetném…, most már sok mindent másképpen csinálnék, más lennék! Meg egyáltalán, bárcsak az összes rossz döntésemet most megváltoztathatnám…! Még akkor is, ha mindez Neked csak játék, nekem szerelem…volt.
Tovább a teljes bejegyzéshezEgyszer ismeretlen távolba vágyom, máskor megriaszt egy álom
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 június 2.
„Hát itt ez a hely,
amit sokszor boldogan elhagynék.
S itt ez az élet,
amit sokszor nem nagyon értünk még.
Néha könnyebb lenne elmenekülni,
tiszta fénybe merülni…”
A leghatalmasabb szerelemmel szeretlek
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 május 29.
„Olyan voltam Neked, mint egy rossz helyen tett nagy eskü. Újra és újra vissza akartam térni hozzád, pedig megannyi fájdalmat okoztál. Nem is tudom, hogyan kellene ezt elmondanom, mert egyszerűen nem találom a megfelelő szavakat. Kerestelek mindenütt, ahol csak jártam, mindenben Téged szerettelek volna látni, és sokszor láttalak is. Te az én sötét életembe behatoló, könnyemből felhőt formáló örömöm voltál. A leghatalmasabb szerelemmel szerettelek. (…) Az idők végéig sorsom leszel Te, akkor is, ha ezer másik szerelem is jön helyette.”
Tovább a teljes bejegyzéshezA dobogó szív
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 május 26.
„Az embernek sok mindenre van szüksége, hogy azt érezze, él. Családra. Szeretetre. Szexre. De csak egy dolog kell, hogy tényleg élhessünk. Egy dobogó szív. Ha veszélyben van a szívünk, kétféleképpen reagálhatunk: vagy elfutunk, vagy támadunk. Röviden azt mondhatnám, harcolunk, vagy menekülünk. Ösztönös. Nem irányíthatjuk. Vagy mégis?”
A születésnapodra, Kedves
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 május 24.
Sokat gondolkozom azon, de még mindig nem tudom, hogy miért éppen Te vagy az, aki mindig itt van és lesz is a szívemben. Pedig milliószor összetörted a nemlétező szívemet, megbántottál, és kegyetlenül megaláztál, de én akkor is szeretlek. Mert akármi lesz, bárki jön az életembe, vagy egyáltalán…akárhogyan is alakul az életem, Te mindig a szívemben a legkülönlegesebb helyen leszel….
Gondolhatsz akármit, de tudod én nem akartalak igazából megbántani. Soha ne felejtsd el, hogy sokkal jobban szerettelek és szeretlek, mint ahogyan azt mutattam.
Én nem vágyom nagy dolgokra: nem érdekel a pénz vagy a karrier. Nincsenek különleges álmaim, csupán csak apróságokra vágyom, amiket azonban Veled szeretnék megosztani, és Neked akarom odaadni. Tudom, hogy szerinted önző vagyok, meg követelőző, durva, és elkényeztetett, aki csak bántani tud és akinek igazából nincs is szíve. De mégis azt hiszem, hogy az egyetlen dolgot, ami az enyém volt, még sok-sok hónappal ezelőtt Neked adtam: a szívemet…, és vele együtt az álmaimat. Azokat az álmokat, amik Rólad és arról szólnak, hogy szeretnék minél több időt Veled tölteni, hogy egyre jobban megismerjelek. Amikor munkád van, csak Melléd szeretnék ülni csendben, és aztán szeretnélek gyengéden átölelni, megpuszilni…, vagy egyszerűen csak nézni szeretném, ahogyan dolgozol. Szeretnék sütni-főzni Neked. Szeretnék sétálni Veled a napsütésben és a hóesésben, és együtt elutazni messzi földre vagy csak ide a közelbe. Szeretnék Veled beszélgetni, hogy hallgathassam a hangodat, miközben mesélsz nekem, mert eddig is olyan jókat beszélgettünk. Szeretnélek csak nézni…Téged, a kedves mosolyodat, és a gyönyörű, de szomorú szemeidet, amik mellettem újra csillogni fognak. Boldoggá akarlak tenni. Amit érezni szeretnék az az, hogy itt vagy velem, mellettem a közelemben, de azt kívánom, hogy már soha egy percig se érezzem, hogy hiányzol. Ha beteg vagy, ápolni akarlak, hogy meggyógyulj minél hamarabb. Szeretném fogni a kezeidet, szeretnélek átölelni, simogatni. Szeretnék Hozzád bújni, mellett feküdni, hogy aztán amikor jön a reggel, mellőled kelhessek fel. Szeretnélek megcsókolni, és szeretkezni akarok Veled. Hallani szeretném még ezerszer a nevetésedet és milliószor akarom még érezni, ahogy gyengéden átölelsz és megcsókolsz.
Szóval csak annyit szerettem volna mondani Neked, hogy bármit is hoz az élet, szeretni foglak és akarlak. Ne menekülj tovább a szíved elől, hanem hagyd végre, hogy szeresselek…. Egyébként pedig egy nap majd megállsz úgyis, mert már képtelen leszel tovább menekülni, Magad és az érzelmeid elől és abban a percben megérzed, hogy egyedül vagy, és ráébredsz arra is, milyen magányos lettél és annyi mindent elveszítettünk, pedig igazából a legszebb dolgot kaptuk az élettől: a szerelmet…, egy olyan szerelmet tele érzelmekkel, ami csak keveseknek adatik meg. Soha ne várj a túl későre! Tudom, hogy annyira vágysz a gyengédségre és a szeretetre…, dehát pontosan ezért szerettem Beléd és ezt végül Magad is bevallottad nekem.
Én már úgy megyek el, hogy van valaki, akit nagyon szeretek és akit hagytam, hogy megérintsen. Tudod néha azt kívánom, bárcsak azt a másodpercet elfelejthetném, amikor már nem csak az a nagyképű, beképzelt és öntelt ember voltál a szemeimben, akinek megismertelek, hanem észrevettem, hogy ki is vagy igazából, mert megláttam Benned azt, hogy csupa érzelem és szeretet vagy, és könnyen zavarba tudsz jönni. Annyira szerethető és különleges vagy a nemlétező szívemnek. Néha üresnek és céltalannak érzem az életemet meg a szívemet, de valójában sokkal szegényebb lennék, ha Téged meg sem ismerhettelek volna!
És emlékezz mindig arra, hogy úgy szeretlek, ahogyan Téged soha senki sem, és ez így lesz, amíg csak élek. Örökké szeretni foglak és itt maradsz a szívemben…!
Amikor odabújtál a szívemhez
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 május 24.
„Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
De a percekre emlékezzél,
mikor odabújtál a szívemhez
és magadról megfeledkeztél.”
Mesélj még nekem
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 május 23.
„Olykor csak a Kedves hangja a fontos. Csak meséljen, meséljen, meséljen, csak hallhasd a hangját. Mert számodra az ő hangja a legcsodálatosabb hangszer, és ha beszél, az minden dallam közül a legszebb. Mert megnyugtat. Hallgatod, hallgatod, és teljesen elvarázsol. És ezt a hangot nem csak a füleddel hallod, hanem a lelkeddel is.”
Lelkem minden bolondságával
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 május 20.
„Együtt fogunk élni, mi és a bánat. Lelkem minden bolondságával szeretni foglak téged. Egyszer valahova odaérünk, ahova mindig is tartottunk, és sétálhatunk a napsütésben. De addig… addig is futnunk kell tovább.”
A nemlétező szívem
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 május 19.
„Vigyázz a szívemre – itt hagytam Nálad!”
Magány
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 május 15.
„Amikor egyedül vacsorázol
És magaddal bújócskát játszol
És otthonról hazamennél
Akkor érzed, hogy magányos lettél.”
Játék és szerelem
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 május 14.
Sebek, amelyeket a múltunkból hozunk és feledni akarunk…örökre elfelejteni…, csakhogy nem megy, mert bennünk vannak, akár akarjuk, akár nem. Sebek, amelyek néha elhalványulnak, máskor nagyon élénken élnek bennünk és kegyetlenül fájnak…. Aztán jön Ő…, hirtelen meglátod, újratalálkoztok, és ismét feltépi azt a bizonyos sebedet, amiről már úgy gondoltad, gyógyulóban van. Megijedsz, és menekülsz…. De bármilyen messze is futsz azelől, amit felejteni akarsz, pont, hogy egyre közelebb van, mert már Benned van…és mindig is ott lesz…. Ugyan küzdesz ellene, de hiába…, mert talán csak elfojthatod egy kis időre az érzelmeidet, de valójában már Benned vannak azok a bizonyos érzelmek…, amiket egyszerűen csak szerelemnek hívnak. Itt van a szívedben…legbelül…. Elvesztél…, még sok-sok hónappal ezelőtt…örökre….
Választhatod azt az életet, amely a menekülésről szól…, de ez csak a felszín, mert az érzéseidet soha nem fogod tudni elnyomni Magadban, hiszen a szívednek úgysem parancsolhatsz….
Csak egy játéknak indul minden, de akaratod ellenére jönnek az érzelmek…, belekeveredsz, pedig nem szeretnél…, csakhogy már késő…túl késő…. Folyamatosan bántasz, miközben Te is megbántódsz.
A szívedben legbelül magányos vagy és boldogtalan…, láttam a szomorú szemeidet, amelyben ott a boldogtalanság, a menekülés s a félelem. És láttam a remegő kezeidet is….
Ezerszer éreztem már az ölelésedet, ahogy bújsz, mint egy kisgyerek…, aztán rájössz, hogy kiestél a szerepedből és félted Magad, a törékeny szívedet, amelyet oly keménynek és kegyetlennek mutatsz…, ezért bántasz. De tudd, én akkor is szeretlek, ha milliószor sírom végig a Tatabánya-Budapest útvonalat Miattad, mert megbántasz és megalázol…. Én akkor is szeretlek, ha gyengéden átölelsz és megcsókolsz. És akkor is szeretlek, amikor a nemlétező szívemet apró kis darabokra összetöröd. Mindig szeretlek és szeretni is foglak…, de ezt most már Te is tudod jól!
Múlt…, egy soha véget nem érő múlt, mert itt van a minden napjainkban és ott lesz a jövőnkben is…, persze menekülhetünk is…, de tudd, a szívünk elől úgysem futhatunk el…sohasem.
Játék és szerelem….
Tovább a teljes bejegyzéshezSzívből szeretni annyi,
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 május 13.
…„Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is szeret téged, néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére.”
Az a bizonyos hiba
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 május 12.
„Játszol. Úgy érzed minden jól megy. De, hirtelen becsúszik egy hiba. És még egy. És még egy… hiába küzdesz ellene. Minél jobban igyekszel, annál rosszabb lesz a helyzet. Végül teljesen lebénulsz. Nem kapsz levegőt. És mindennek vége. Elmerültél.”
Találkozni Veled…
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 május 11.
A mai találkozónk óta tudom, hogy mit érzel. Ott leszel a nemlétező szívemben örökké…Te is…. Szeretlek és ez mindig így lesz…, akármi is történt és fog történni…, bármit is tettél vagy teszel…, akármit is mondtál és mondasz.
Csupa jég
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 május 10.
„Csábít egy éj, egy sejtelmes látomás,
Csábít egy arc, mit egyszer kell, hogy láss,
És a szem, mit láttam már valahol,
És kék, és olyan szép.
És a száj, mi most más szívéhez szól:
Tiéd volt az arc, tudom most már jól,
És azóta
Jégből vagyok, talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet!
Ha valami fáj, nem érzem régen már,
És ez a láz csak álmomban éget tán,
És az arc, tudd meg, hogy tiéd,
Hívj!Nekem ennyi elég.
És a száj, ha hozzám szól majd még,
Meg kell értsed hát, ennyi épp elég,
Te biztosan látod,
Jégből vagyok, talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet!
Tudd meg hát, sosem éreztem még,
Hogy szívem, szívem tiszta jég.
Hideg a nyár, vagy forró lehet a tél,
Nem segíthet más csak ha értem ég,
Te biztosan látod?
Jégből vagyok, talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet!”
Tovább a teljes bejegyzéshez
Van valahol egy másik életem…?
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 május 1.
„Van valahol, ahova nem jutok
Valahol van, ahol én nem vagyok
Van valahol, út oda nem vezet
Valahol van, ahol én nem leszek
Van valahol, az is az én helyem
Valahol van, kietlen nélkülem
Van valahol, ahova nincs jegyem
Valahol van egy másik életem.”
Találkozás?
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 április 29.
Ma láthattuk volna egymást, és bár sokat gondolkodtam azon, mit is tegyek, végül nem mentem el. Az eszemre hallgattam hosszú idő után és nem a szívemre…. Nem mintha boldog lennék a hozott döntésemtől, sőt…,de talán ma ennek így kellett lennie…. Majd legközelebb talán más lesz. Féltem most…,s elmenekültem…,ahogy ezt már lassan másfél éve folyamatosan teszem, csak persze a menekülésem oka változik időről időre, habár Te mindig ott vagy minden menekülésemben. Csupán azt nem tudom már, meddig teszem még mindezt…. Talán amíg nem fogom tudni elfelejteni, hogy Neked csak játék, nekem szerelem…volt…. Persze abban sem vagyok biztos, hogy ezt el lehet majd valamikor felejteni! Vagy egyáltalán el akarom felejteni?
Tovább a teljes bejegyzéshezNEKI…Várnak Rád….
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 április 28.
„Ember
Kelj fel
Tudod, hogy várnak Rád
Új dalt
Forralt
Benned, aki mindent lát
Szétfolyt
Ami rég volt
Mostanra senki sem értené
Kezdet
Végzet
Egyik sem rejtély már
Nyersebb
Verset
Már nem dalolhatnál
Nincsen más, csak a hit és a dac
A tiéd csak az marad, amit másoknak adsz
Mindig a fénybe nézz
Mert szebbet még soha nem láttál
Biztos a fénybe érsz
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál
Még bírnod kell
Nem felejtheted el
Hogy az a nyughatatlan szív
Lobog benned
Éltet
A lélek
De közben a vágy eléget
A tenger
Egyszer elnyel
De hagyj itt egy szép emléket
Nincs is más, csak egyetlen dal
Amit mindenhová hordasz magaddal
Mindig a fénybe nézz
Mert szebbet még soha nem láttál
Biztos a fénybe érsz
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál
Még bírnod kell
Nem felejtheted el
Hogy az a nyughatatlan szív
Lobog benned.”
Siess vissza
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 április 25.
Egy évvel ezelőtt történt, hogy teljesen kicsúszott az életem a kezemből: elveszítettem a munkámat, az egészségemet, az álmaimat, a szerelmemet…, s bár a szerelembe vetett hitem még sokáig megmaradt, mostanra már az is elveszett.
És a napokban lesz az egy éves évfordulója annak, hogy hosszabb idő után újra találkoznom kellett Vele, miközben minden gondolatom Te voltál, mert még mindig ott voltál a szívemben, noha addigra már ezerszer kegyetlenül megbántottál. Akkoriban már nagyon mély ponton volt a lelkem. De jött Ő…. Sokszor csak csendben vigyázott rám, de azt hiszem, a lényeg az, hogy ott volt mellettem… valójában mindig is…. Törődött velem…, a necces helyzetben…. Igazából soha nem kértem rá, még csak a kapcsolatunk sem volt olyan, nem is jelentettünk egymásnak semmit, mert még csak barátok sem voltunk…, de ma már tudom, a nehéz pillanatok lelki társakká tettek minket.
Pedig megbántottam… Őt is…, egy hülye megjegyzéssel…, hogy milyen nagyképű és mekkora önbizalma van, lehet, még azt is hozzátettem, hogy Ő az a férfi, aki soha nem kellene nekem. De Ő törődött velem…, még ezek után is. Nem fogom letagadni, sokáig valóban ilyennek láttam, mint amit egyszer mondtam Neki…, de ma már tudom, tévedtem. Egy álarcot viselt évekig…, ahogy én is egészen addig a percig, amíg messze nem kerültünk egymástól.
Talán a Húsvéti ünnepek, és a múlt héten egy filmben látott jelenet döbbentett arra rá, hogy nagyon aggódom Érte, és azt hiszem, bármennyire is tiltakozom most még ellene, többet jelent nekem, mint ahogy azt eddig hittem….
Most Neki írom ezt a pár sort: hiányzik. Közel engedett Magához, és én is magamhoz. Ő volt az egyetlen, aki elfogadott olyan zizinek, amilyen vagyok. Fél szavakból megértettük egymást. A legnehezebb, legneccesebb perceimben vigyázott rám. Ha megerősítésre vágytam, vagy csak kétségbeesett voltam, Ő segített nekem. Bár nem Ő akarta, hogy így legyen, most nagyon messze jár, de siessen vissza, mert szükségem van Rá. Furcsa az élet, mert soha nem gondoltam volna, hogy majd éppen Ő lesz az, akire egyszer csak mind többet gondolok és aki talán meg is érint. És milyen kegyetlen a sors, hogy annak kellett történnie, ami megtörtént, hogy rájöjjek, fontos nekem. Soha nem mondtam el Neki, hogy milyen sokat jelentett s jelent még most is a gondoskodása, a féltése. Tavaly nyáron ugyan jól esett a figyelmessége, de akkoriban azt kívántam, bárcsak Te, kedves A. törődnél így velem, s Őt nem igazán értékeltem. Tudom, még az is eszembe jutott, hogy biztos csak azért teszi ezeket értem, hogy megszerezzen, és aztán eldobjon. Ősszel egy hülye megjegyzésével megbántott, és utána hónapokig inkább nem kerestem, mert tudtam, esetleg újra bántanánk egymást, amit viszont nem akartam, hiszen annál fontosabb Ő nekem. Aztán egy nap, amikor újra szerettem volna látni, hogy elmondjam Neki, milyen jól esik a törődése, már messze járt. Mindez rádöbbentett arra, hogy meg kell bocsátanunk egymásnak, mert ha haraggal a szívünkben élünk, az annyi mindent tönkre tehet…. Sokszor csak akkor merjük felvállalni az érzéseinket, mert be merjük vallalni magunknak is, hogy mit jelent a másik, amikor egy nap megtudjuk, hogy akár el is veszíthetjük…, s talán már lehetőségünk sem lesz arra, hogy megköszönjük a szeretetét, féltését, gondoskodását, vagy hogy bocsánatot kérjünk az elkövetett hibáink és bűneink miatt, vagy éppen csupán annyit mondjunk, hogy nem haragszunk. Most azt kívánom, bárcsak újra láthatnám…, s mindezeket elmondhatnám Neki én is! Mert az idő és a történtek ráébresztettek, miért volt ilyen velem, milyen ember is valójában. Hiányzik a dal, amit akkor egy kora nyári estén kapcsolt be nekem, a mosolya, az ölelése, az érintése, a puszija, az, hogy megfogja a kezemet, de legfőképpen, hogy itt legyen, és törődjön velem…, még ha volt idő, amikor ezeken csak nevettem, és más mosolyára, ölelésére, érintésére, puszijára, s törődésére vágytam. Szükségem van Rá, mert Nélküle félek, és elvesztem…. Ha itt lenne, akkor tudnánk találkozni, és segítenénk egymásnak! Igen, most már az hiányzik, hogy Ő törődjön velem! Szóval csak annyit akartam mondani Neki, hogy köszönöm s hiányzik! És most én féltem Őt nagyon! Remélem, minél hamarabb lesz még lehetőségem arra, hogy egyszer mindezeket Neki is elmondjam.
Tovább a teljes bejegyzéshez…nem akarok felejteni…
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 április 21.
„Eddig mindig azt mondtam, hogy nem érdekel, ha nem törődsz velem, hogy az a sok fájdalom, amit okoztál, már kioltott bennem minden érzést irántad. De tegnap óta tudom, hogy ez nem így van. Őrülten szeretlek, és tudom, hogy szeretsz, és azt is tudom, hogy nem tudod kimutatni… (…) Én hiába akarlak szeretni téged, ha te nem hagyod. Fáj, hogy így kell vége lennie. Mindenáron be akartam bizonyítani, hogy a mi szerelmünk más, és hogy te is más vagy, mint a többi férfi. De te nem hagyod. Nem tudok mit tenni, nem tudok várni, nem akarok szenvedni, és legfőképp nem akarok felejteni.”
Életed végéig szívedben megmarad
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 április 19.
”Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész nap,
Néha egy egész napot romba dönt egy pillanat.
Néha egy egész nap olyan, mint egy pillanat,
de olyankor, mint egy százéves fordulat.
De még az az egy pillanat, sőt még az az egész nap,
Életed végéig szívedben megmarad!”
Minden valóra válik?
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 április 14.
„
Sokszor még nagyon fáj…
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 április 7.
„Ha hosszú a nap és az éjszaka, az éjszaka egyedül ér
Amikor biztos vagy abban, hogy eleged van már az egész világból,
csak tarts ki
Ne hagyd el magad, mindenki sír és mindenkit ér néha fájdalom!
Néha minden rossz, de tovább kell énekelned
Ha a napjaid magányosak, akárcsak az éjszakáid (tarts ki)
Ha úgy érzed, cserbenhagytak (tarts ki)
Ha úgy érzed, eleged van az életből, csak tarts ki!
Mert mindenkit ér fájdalom, leld örömöd a barátaidban,
Mindenkit ér fájdalom, ne add fel, ne, ne add fel,
Ha úgy érzed, egyedül vagy, nem, nem vagy egyedül!
Ha egyedül érzed magad a világban, a nappalok és az éjszakák hosszúak,
Amikor úgy érzed, ez már túl sok neked ahhoz, hogy folytasd,
Szóval mindenkit ér néha fájdalom,
Mindenki sír és mindenkit ér néha fájdalom,
Mindenkinek fáj néha, úgyhogy tarts ki, tarts ki,
Tarts ki, tarts ki…
(Mindenkit ér fájdalom, nem vagy egyedül)”
Tovább a teljes bejegyzéshez
Üresség, amelyhez hozzászokunk
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 március 31.
„Nem hiszem, hogy könnyebb lesz valaha is. Csak hozzászoksz az ürességhez, a veszteséghez, és megtanulsz vele élni.”
Tovább a teljes bejegyzéshezMegszakad a szívem
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 március 27.
Ha olvasol még, akkor szeretném ha tudnád, hogy azzal, amit most tettél, megszakad a szerinted úgysem létező szívem…, amit egyébként Te törtél még nem is olyan régen nagyon-nagyon apró darabokra össze. Csak azt remélem, hogy Téged ez az egész, főleg a mostani dolog, boldoggá tesz, mert akkor legalább van értelme….
Nyáron azt mondogattad, hogy nem vagyok jó ember: elkényeztetett, önző, durva, követelőző vagyok…, ősszel már hozzátetted azt is, hogy csak bántani tudok kegyetlenül, hát ma már tudom, hogy piszok gyáva is…persze most még…!
És most a napokban értettem meg azt is, hogy miért kaptam az élettől azt a bizonyos két kegyetlen bűntetést, amik annyira nagyon fájnak: mert ilyen rossz ember vagyok…, még Veled is ilyen voltam, akit valaha iszonyatosan szerettem…, talán úgy, mint még senkit soha…, persze lehet, csak én hittem, hogy szeretlek, hiszen még szeretni sem tudok…, ugye?!
Tovább a teljes bejegyzéshezEgyszer régen, darabokra tört a szívem
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 március 17.
„Most már tudom, hogy van szívem, mert össztört.”
Tovább a teljes bejegyzéshezEgy apróság ottmaradt Nálad
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 március 14.
„Mintha elvesztettem volna a szívem, mintha üres lennék belül. Mintha mindent, ami bennem volt, itt hagytam volna nálad.”
Tovább a teljes bejegyzéshezÜres szív…kegyetlen játékok
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 március 10.
Igazad volt…: a szerelem nem létezik, soha nem is létezett…, és még csak a kislányok sem hisznek benne…. Nem tudom, mi történhetett velem, hogy néhány hónapig mégis nagyon boldog voltam, s amit éreztem Irántad, arról azt gondoltam, hogy az „A SZERELEM”…, egy olyan szerelem, ami nem mindennapi, hanem annál sokkal több, különlegesebb, csak keveseknek adatik meg, és örökké tart majd, bármi is történjen. De ennek most már vége…örökre, mert soha többé nem leszek szerelmes. Nem is akarnék újra az lenni, de nem is hiszek benne. Senki sem fog tudni már megérinteni. És tőlem is meneküljön mindenki: követelőző, elkényeztetett, önző, és durva vagyok, aki csak bántani tud s nem gondol a másik szívére, lelkére, és aki „királyfijának” a legfőbb értéke, hogy jó egzisztenciával rendelkezik. Emlékszel, ezeket Te mondtad nekem: Te, aki olyan sokat jelentettél nekem, akit annyira nagyon szerettem, mint még soha senkit, s aki mégis csak ennyit láttál meg bennem…, majd legvégül annyit mondtál, hogy éppen Te vagy az, aki nem elég jó nekem és keressek magamnak mást, aki a nagy igényeimnek megfelel…. Sokszor eszembe jutottak az utóbbi időben a fenti szavaid rólam, így most úgy döntöttem, hogy egyszer az életemben önzetlen, jó kislány leszek, s megfogadom: soha többé nem akarok fájdalmat okozni senkinek sem…, ezért nem engedek közel magamhoz senkit és az én szívem is megérinthetetlen lesz. Mostanában értettem meg minden szavadat, és Neked van igazad: tőlem mindenki csak jobbat érdemel…, Te is…! Már nem akarok bántani illetve megbántani senkit sem…. És szerelmes sem akarok lenni, mert nem tudok szeretni. Csak én hittem azt, hogy szerelmes vagyok és próbálom a szívem minden szeretetét odaadni…Neked.
Megváltoztam…, mert megváltoztattál…. Már nincsenek álmaim. Nem vágyom az Igazira, mert ahogy Te mondtad nekem, soha nem is létezett…, kivéve talán csak egy ideig a képzeletemben…akkortól, amikor megismertelek…. De Te megmutattad nekem, hogy nincsen a világon olyan ember, akiért érdemes felkelni…, akit ha meglátok, gyorsabban dobog a szívem…, akiért lehet várni a holnapot, a jövő hetet, vagy a pillanatot, amikor újra eljön…, akiért érdemes a legszebb ruháimba felöltözni…, akinek az ölelése, csókja, simogatása gyönyörűvé tesz minden percet és elfelejtet minden szomorúságot…, akinek már a csilingelő hangja vagy néhány kedves szava is hatalmas boldogságot okoz…, s akinek a hiányába bele lehet halni….
És már nem vágyom a kisbabára sem: most már nem járok orvoshoz, mert beláttam, hogy vannak dolgok, amikért bármennyire is harcolunk, úgyis csak vesztesként kerülhetünk ki…. Hazugság az, hogy ha valamit nagyon szeretnénk, akkor úgyis sikerülni fog…. Meg egyébként is, az egyetlen ember, aki nem mondott le rólam, és aki még akkor is hitt bennem s ebben az álmomban, amikor már én sem, most messze jár…, tudom, nem Ő akarta, hogy így legyen és remélem, egy nap majd újra találkozunk, s mégsem hagy cserben….
Tudod kedves A., semmi nem maradt utánad, kivéve az üres szívemet, amiről csak én hittem még nem is olyan régen, hogy éppen Te feléd van tele szeretettel, szerelemmel…és úgy éreztem, hogy ez örökké így is lesz.
Elfáradtam. Már nem hiszek a mesékben, amelyek a szerelemről, a jóban-rosszbanról, az örökkön-örökkéről szólnak, és abban sem, hogy az álmok valóra válhatnak. Már nem fog soha senki kinevetni a szerelmemért, amit iránta érzek. Hazugság volt minden…. Nincs önzetlen szeretet, szerelem…, már nincsen semmi sem…. És már nem fogok bántani senkit sem….
Pedig egykor keresni fogsz…
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 február 26.
„Elmegyek messze, és sohasem találhatsz meg, bármikor keresnél. Pedig egykor keresni fogsz. Majd súgok neked valamit, miért?… Olyan lesz a hajad, mint a sirály szárnya, a kedved, mint a kéményben a szél, a szomorúságod, mint a sír. Mikor keresni kezdel, engem, az ifjúságodat… Nem gondolsz álmatlan éjjelen többé a nőkre, akik betöltötték életedet, akik miatt szenvedtél, nyugtalankodtál, szaladgáltál, türelmetlenkedtél… akiket úgy hordoztál darab ideig a szívedben, mint bálványképeket… akik nélkül nem tudtál volna élni… akik végül mind megcsaltak, kiraboltak, lelkiismeretfurdalás nélkül elfelejtettek… mindenki elhagy, mind elfelejt, kíváncsi kis lábaikon új utakra mennek, újabb szerelmet űznek mohó, falánk kis szívükkel, a férfiak új mondanivalójára kíváncsiak… szeretők, szerelmek: tüzek és fagyok a férfi életének az országútján… időrabló oktalanságok, megkívánt borok, óhajtott mámorok… nadrágok és szoknyák… veréb- vagy fülemilehangok… éjszakák, amelyek elmúlnak… De én örökre a tiéd maradok….”
Tovább a teljes bejegyzéshezSzerelmes vagyok
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 február 14.
„Életünk percekből áll,
Néha álmodunk, néha minden sivár.
Sietve ismerkedünk,
S pár szó után, kifosztva tovább megyünk.
Oh, ennél több kell nekem,
Ezért nézek rád ilyen szerelmesen.
Tudom, hogy mit akarok,
Hogy elbukhatok,
Mégis itt maradok.
Szerelmes asszony vagyok,
Mindent elkövetek,
Hogy téged megtartsalak
Egy életen át.
Ez a cél, ez a vágy
Döngeti szívem falát,
Ez hajt tovább!
Egyformán cseng a szavunk,
De ez érthető, hiszen egyek vagyunk.
Tudom a gondolatod,
Oly ismerős minden mozdulatod.
És hogyha messzire jársz,
Mindig én leszek, kit magad mellett találsz.
Hát látod, ezt akarom,
Ha belebukom
Abba mégse hagyom.
Szerelmes asszony vagyok…
Szerelmes asszony vagyok,
Mindent elkövetek,
Hogy téged megtartsalak
Egy életen át.
Ez a cél, ez a vágy
Döngeti szívem falát,
Ez hajt tovább!
Szerelmes asszony vagyok,
S halkan küldöm feléd
Szerelmes szavaimat
Egy életen át.
Ez a cél, ez a vágy
Döngeti szívem falát,
Ez hajt tovább!”
Sokszor eszembe jutsz
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 február 9.
„Még mindig hiányzol, mindennap gondolok Rád, minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád. Megtanultam szeretni és Te segítettél ebben, még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben….”
Tovább a teljes bejegyzéshezTe és én…
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 február 3.
„…mintha csak magamat láttam volna: a félelmeimet, a bizonytalanságomat, azt, hogy nem merem beleélni magam semmibe, ami jó – mert mi van, ha holnap vége lesz, és szenvedni fogok.”
A harcod
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 február 1.
„Csodálom a küzdelmet, amit a szíved ellen folytatsz.”
Szeretni azt jelenti
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 január 31.
“Valakit szeretni azt jelenti: egy mások számára láthatatlan csodát látni.”
Tovább a teljes bejegyzéshezHosszú az út…
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 január 27.
”Nem vezetnek rövid utak oda, ahova érdemes menni.”
Bárcsak…
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 január 24.
„Ha elhagysz, Veled mehetek?”
Fogjuk egymás kezét
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 január 23.
Lassan meg kellene próbálnom elfogadni, hogy azzal a drága emberrel, aki annyira kedves a szívemnek, már talán soha nem fogunk találkozni…. És nem azért, mert mi szeretnénk azt, hogy így legyen…, hanem az Élet választ el minket…örökre. Pedig nem akarom ezt! S azt sem, hogy elengedje a kezemet…! Valahol titkon még mindig remélem, hogy mégsem így lesz….
Milliószor elképzelem, hogy milyen lesz, amikor újra találkozunk: mosolyogva ajtót nyit…, mint régen…, és amikor becsukódik mögöttünk az ajtó, átöleljük egymást…, és percekig egy szót sem szólunk, de abban a csendben az elmúlt néhány hónap minden pillanata és érzése benne lesz…. Talán egy picit sírunk is…, persze örömünkben: mert elég erős volt, s a hosszas küzdelem után végül Ő győzedelmeskedett. Aztán nevetünk azon, hogy milyen szerelmes voltam a nyáron…, az utolsó találkozásunkon ősszel…, meg még nem is olyan régen…, de a fájdalom könnyei most már a múlt lennének. És akkor végre megköszönöm Neki, hogy van, amikor már újra tudok mosolyogni…, Miatta, mert ezt Neki is köszönhetem…. És láthatom Őt is ismét nevetni…, nem akarom, hogy szomorú legyen! Megkérem, hogy hallgassuk meg újra azt a szerelmes dalt, amit akkor nyáron játszott le nekem…, amikor még mást szerettem…. Puszit is adok Neki…, csak most már kérnie sem kellene….
Egyszer azt mondta nekem, hogy nem engedi, hogy meghaljak, amíg nem válik valóra „az” a vágyam…, és azt is megígéri, hogy elérem az álmom…. Sok-sok hónapja már ennek a beszélgetésünknek…, és én hiszek Neki meg abban is…, úgy kapaszkodom a szavaiba! Most viszont én nem engedem Neki, hogy elmenjen…, addig nem mehet el, amíg az Ő álmai nem teljesülnek…, és Ő tele van még tervekkel, célokkal, s vágyakkal…, rengeteg dolga van még ide lenn…!
Hát kifogja összeragasztani a szívemet, ha újra összetörik? Kinek mesélhetem majd el legféltettebb titkaimat? Ki ért majd meg úgy, mint Ő? Ki fog haragudni de nem rám, hanem értem? És ki segít majd át a legnehezebb percekben? Úgy ismer, ahogy talán senki sem, mert Ő az, akit igazán közel engedtem magamhoz, hiszen annyira érezte a lelkemet. Félek most szerda óta, hogy amikor megszólal a telefonom nem azt mondják majd a kagyló túlsó végén, hogy egy picit már újra olyan, mint régen, hanem egy szót: csak annyit, hogy “megpihent”.
Az élete arról szól, hogy másoknak segít, amikor bajban vannak…, ugye most lesz valaki, aki Őt segíti a bajban?
Kedves I.! Ne hagyj itt…, még nem mehetsz el…, csak Te is higgyél benne: a gyógyulásban meg a csodában…, mert léteznek! Tudom, most nagyon nehéz Neked, de tudom azt is, hogy meg fogsz gyógyulni! Ne hagyd, hogy a betegség győzzön! Igen, nehéz az az út, amin most végig mész, de mikor a végére érsz, csak még erősebb leszel! Szükségem van Rád…, ahogy olyan sok embernek…, bár most már ezt sem hiszed el, csak talán a szíved legmélyén sejted…! A legszomorúbb perceimben voltál mellettem, pedig még csak nem is kértelek erre, s Te mégis jöttél, segítettél…. A legboldogabb pillanataimban is majd ott leszel velem…csak Te! Többször bíztam Rád az életem és Te mindig vigyáztál rá…legyen így ez még ezerszer! Amíg nem gyógyulsz meg, ha csak gondolatban engeded, de most mindennap én fogom a kezed, megölellek…, és vigyázom Rád! S aztán egy nap, amikor újra erős leszel, majd megint a kezedbe adom az életemet és a lelkemet, hogy ismét Te vigyázz rám…, és még pár tíz évig így legyen. S akkor majd újra fogd meg a kezemet, kérlek! Mert bízom Benned….
Miért van az, hogy akiket igazán megszeretek, így vagy úgy, de legvégül elhagynak, elmennek? És miért van az, hogy a rossz dolgok mindig a jó emberekkel történnek?
Tovább a teljes bejegyzéshez…és Te sem tudod, hol a helyed…
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 január 22.
„…mi lesz veled, ha egyedül hagy a zajos tömeg,
sebzett vagy és te sem tudod, hol a helyed…”
Csütörtök van…
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 január 20.
…és eszembe jutottál…, hiányoztál…, vágytam Rád. Itt voltál ma és mégsem…!
Tovább a teljes bejegyzéshezA győztes mindent visz – The Winner Takes It All
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 január 19.
„I don’t wanna talk About the things we’ve gone through
Though it’s hurting me, Now it’s history
I’ve played all my cards And that’s what you’ve done too
Nothing more to say, No more ace to play
The winner takes it all, The loser standing small
Beside the victory, That’s her destiny
I was in your arms, Thinking I belonged there
I figured it made sense Building me a fence, Building me a home
Thinking I’d be strong there
But I was a fool, Playing by the rules
The gods may throw a dice, Their minds as cold as ice
And someone way down here, Loses someone dear
The winner takes it all, The loser has to fall
It’s simple and it’s plain, Why should I complain.
But tell me does she kiss, Like I used to kiss you?
Does it feel the same, When she calls your name?
Somewhere deep inside, You must know I miss you
But what can I say, Rules must be obeyed.
The judges will decide, The likes of me abide
Spectators of the show, Always staying low
The game is on again
A lover or a friend, A big thing or a small
The winner takes it all
I don’t wanna talk, If it makes you feel sad
And I understand You’ve come to shake my hand
I apologize, If it makes you feel bad
Seeing me so tense, No self-confidence
But you see, The winner takes it all
The winner takes it all…”
ღ
Tovább a teljes bejegyzéshez
Most…és örökké?
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 január 19.
Még gondolok Rád…, hiányozni is szoktál: egyszer a férfi én-edet, a gyengédségedet, máskor „csak” egy jó beszélgetést kívánok Veled. Néha nagyon szeretnélek még átölelni, odabújni Hozzád, megcsókolni, és szerelmeskedni Veled. Olykor a szép mosolyod, a nevetésed, és a gyönyörű szemeid hiányoznak. Meg a gyerekességed is…. Persze sokszor eszembe jutnak a kegyetlenségeid, a bántásaid, a megalázásaid, s az is, hogy mennyi fájdalmat okoztál nekem…szándékosan…. És mégis, van, amikor csak annyit kívánok titkon, hogy bárcsak megkeresnél….
Sokáig próbáltam csak a kegyetlen játékodra gondolni…, és arra, hogy Neked milyen üres a szíved…. Ilyenkor haragudtam Rád nagyon…. Aztán történt valami szomorúságos dolog a télen…, és mindent megbocsájtottam Neked. Tudom, hogy Te sokkal jobb ember vagy, mint amit mutattál Magadból. Mert néha, csak egy-egy pillanatra megláthattam azt, aki Te valójában vagy: egy sebezhető, érzékeny, gyengéd férfi, aki nagyon vágyik arra, hogy szeressék és piszkosul hiányzik Neki a gyengédség…. És egy igazából kegyetlen ember nem tud olyan lenni, mint Te ezekben a percekben.
Pont olyan szomorú és boldogtalan vagy, mint én…, persze hazudhatsz Magadnak egy szép életet, boldogságot, mint ahogyan azt most teszed…, de a szemeid egészen mást tükröznek. Csalódtál már sokszor…, ezt Te Magad vallottad be nekem egyszer, nem is olyan régen. Ezért már hideg meg érzéketlen lettél…, nem hiszed a boldogságot és a szerelmet…, s talán Neked van igazad…, én is ilyenné szeretnék lenni végre! Csak tudod, mégis vannak éjszakák, amikor várlak…, hogy eljössz…és megmentjük egymást a mostani boldogtalan életünktől….
Ma éjjel Veled álmodtam…, pontosan olyan voltál, mint azon a gyönyörű őszi esténken…. Nem tudom, mi van velem…. Majd elmúlik talán…remélem.
Néha próbállak teljesen kitörölni az életemből…, de azt hiszem, valójában nem is akarlak elfelejteni. Most úgy csinálunk, mintha soha nem ismertük volna a másikat.
Fontos vagy még nekem…, persze már nem úgy, mint régen…, de Te akartad, hogy így legyen. Mondhatod, hogy Te nem vagy elég jó nekem, keressek mást magamnak…, de az igazság az, én nem voltam elég jó Neked…. És megfogadtam a kérésedet, s már valaki más van a szívemben…, aki kedves nekem. Te harcoltál addig velem, az érzéseimmel, és az Irántad érzett szerelmemmel, amíg ez lett…, mert Neked csak játék…, nekem szerelem…volt.
Tovább a teljes bejegyzéshezHulló falevél
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 január 18.
Szeptember volt, napra pontosan 1 éve, hogy Beléd szerettem, amikor véletlenül összefutottunk ott. Olyan zavarban voltál, mint az első közös ebédünk alkalmával…. Csak annyit tudtál mondani nekem, hogy az elmúlt hetekben-hónapokban mennyiszer akartál keresni, de nem mertél. És én biztos boldog vagyok, hogy egy ideje már nem kell találkozgatnunk. Az első másodpercben, amikor aznap megláttalak annyi hónap után, a picit begyógyult sebeim újra feltépődtek…, minden Irántad való érzésem ismét a felszínre tört…, s rá kellett jöjjek, még mindig kedves vagy nekem…. Úgy búcsúztál, hogy majd keresel nemsokára…. Eltelt néhány nap is, amikor újra találkoztunk. Beszélgettünk és kérted, hogy bízzak meg Benned, mert más lettél…. Azt mondtad, örülnél, ha meghívnálak magamhoz, mert az annyit jelentene Számodra, hogy kapcsolatban akarnék maradni Veled…, ahogy Te is én velem: azt szeretnéd, ha hosszú távon kapcsolatban maradnánk egymással…, és ne legyen soha harag közöttünk! S én hittem Neked…!
Amikor legközelebb találkoztunk, csillogott a szemed. Életemben talán háromszor vagy négyszer láttalak igazán boldognak, és az egyik ilyen pillanatunk aznap volt…. Azt mondtad, nagyon örülsz, hogy újra látsz, majd térden állva kérted, bocsássak meg Neked mindent…, s közeledni kezdtél, aminek végül nem tudtam ellenállni…és szeretkeztünk…. Azt hiszem, életem egyik legboldogabb napja volt az…, amit végül egy perc alatt tönkretettél…. Rá kellett jöjjek, hogy a kegyetlen játékod egyik főszereplője lettem…csak most már akaratom ellenére…. Te nagyon jól tudtad, hogy miért hagytalak el és égettem fel mindent nyáron…, most mégis visszarántottál…a régi dolgokba, de ezt csak az utolsó percben mondtad el nekem….
Az őszünk is végül olyan lett, mint a nyarunk: egyik pillanatban akartuk a másikat, a másikban már nem…, hol veszekedtünk, hol szerettük egymást…, egyre több lett a valós és vélt sérelmünk, amiket most már nem igazán akartunk megbeszélni…. És Te szép lassan ismét a régi lettél…, ahogy én is megváltoztam: szerettelek még, de már nem azzal a szerelemmel, mint néhány hónappal korábban. Rengetegszer megbántottuk egymást…, kegyetlen dolgokat mondtunk a másik szemébe…, végül pedig egy nap már nem találkoztunk többet. Mert az egész történetünk Neked csak játék…, nekem igaz szerelem…volt.
Tovább a teljes bejegyzéshezSose volt nyár
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 január 11.
Még épphogy csak beköszöntött a nyár, amikor ismét találkoztunk. Nem én akartam azt, hanem az élet hozta így…, muszáj volt újra látnunk egymást. Aznap odaálltál elém és annyit mondtál, bocsássak meg Neked mindent…, nem akartál megbántani. Olyan más voltál…, őszintének tűntél…, ahogy fogtad a kezeimet, s kértél, ne haragudjak Rád…, nagyon jól esett nekem, hiszen ma már annyira kevesen kérnek bocsánatot a másiktól, ha fájdalmat okoztak Neki…, s Te azon kivételes és kevés emberek egyike voltál, aki megtette. Átöleltél gyengéden és finoman csókolgattad az arcomat s a nyakamat…, majd annyit kértél, én is öleljelek s pusziljalak Téged! Annyira szépek voltak azok a perceink…, lehetetlen volt Neked bármely kérésedre is nem-et mondani.
Az egész június arról szólt, hogy egyik pillanatban akartuk egymást, a másikban nem…, de igazán soha nem tudtuk elengedni a másikat.
Végül egy nap annyit mondtam Neked, hogy soha többé nem jövök és már nem fogunk találkozni…. Felégetek magam mögött majd mindent, hogy tovább tudjak lépni, s elfelejtselek…, de Te nem hittél nekem. Szerettelek…, nagyon szerettelek, de nekem már nem ment tovább így…, én nem ezt akartam…, és Te nagyon is jól tudtad…. Az utolsó napunkon odaadtam Neked egy levelet, amiben minden benne volt…Rólunk, az érzéseimről, s arról ami lehetett volna, aminek lennie kellett volna. Soha nem felejtem el azt a napot…, annak a napnak minden egyes perce örökké bennem él: az utolsó szavaid, az utolsó telefonbeszélgetésünk, a szeretkezésünk, és a búcsúnk….
Június végén tudtam, hogy el kell menjek oda, pedig félek…, s ezt Te is tudtad…. És bár elbúcsúztunk egymástól, én mégis minden nap vártalak ott…, hogy eljössz vagy legalább felhívsz…. De soha nem tetted meg: nem jöttél, de még csak nem is kerestél telefonon sem…. Pedig tudtad, hogy mekkora szükségem lenne Rád…, de Te hosszú hónapokig felém sem néztél. Én egész nyáron minden egyes nap vártalak…csak Téged…, naponta százszor elképzeltem, hogy milyen lesz, ha újra találkozunk, mit mondunk majd egymásnak…, de sok-sok hétig mindezek a találkozások és beszélgetések csupán az én képzeletemben léteztek….
Aztán nyár közepén volt valaki, aki ugyan csak finoman, de megérintette a szívemet. Pár pillanatra éreztem, ahogy megdobban Tőle a szívem…, de valójában mindenkiben Téged kerestelek még mindig…, s csak Téged akartalak. Ő az a férfi, aki akkor állt mellém, amikor arra a legnagyobb szükségem volt: kinyújtotta felém a kezeit s próbálta visszaadni a reményt, a hitet, amelyeket már éppen elveszítettem. Nem ismerjük igazán egymást, mégis olyan titkainkat árultuk el a másiknak, amiket félünk sokszor magunknak is bevallani, s mások előtt felvállalni. Úgy belelátott a lelkembe, ahogy senki…, sokszor csak néhány mondatot beszéltünk, de Neki egy-egy mondatában ott volt minden, ami erőt adott, hogy ne feladjam, hanem sikerüljön továbbmennem. Soha nem mondtam el Neki, hogy még ennyi idő után is mennyiszer az Ő szavaiba kapaszkodom, és hogy ez nekem milyen sokat jelent…, s talán már soha nem is tehetem majd meg…, pedig szeretném! Nagyon szeretném elmesélni Neki, hogy milyen jó ember, és mennyire megérintette a szívemet és a lelkemet…, mennyire más emberré tett, s mennyit gondolok ezekre a perceinkre, annak ellenére, hogy azt a nyaramat akkoriban mennyiszer el akartam felejteni…, most pedig már nagyon szeretném újra visszahozni…akár minden fájdalmával együtt, csak újra élhetnék egy-egy pillanatot…, mert akkor nyáron még nem tudtam azt, amit néhány hete már igen: elveszíthetem Őt…örökre.
Azoknak a nyári hónapoknak a Veled kapcsolatos minden érzését leírtam itt a blogban, mert akkor kezdtem írásba önteni a fájdalmamat…, gyógyulást remélve. A gyógyulás sokáig nem jött el, ahogy Te sem…. Miért is vártalak, és hogyan is reméltem, hogy majd találkozunk, mert szeretsz annyira, hogy megkeresel? Hiszen Neked csak játék…, nekem pedig szerelem…volt.
Tovább a teljes bejegyzéshezAz első…
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 január 7.
Márciusban is minden héten találkoztunk…, általában már többször, mint heti egy alkalom. A hónap végén ismét összefutottunk még ott is. Én már éppen indultam volna hazafelé, amikor jöttél velem szembe és elkezdtünk beszélgetni. Elég hűvös volt, nagyon fáztam, Te pedig annyit mondtál, menjünk fel oda. Aznap rengeteget nevettünk és beszélgettünk…, végre nem a PhD-dról…, nagyon jól éreztük magunkat…, olyannyira, hogy a buszomat lekéstem és bár a vonathoz kivittél, futnom kellett, hogy egyáltalán elérjem…. De mit sem számított mindez, mert boldog voltam…, és azt hiszem, aznap kívántam először azt, hogy bárcsak megállna az idő…. Nagyon kedves megjegyzéseket tettél rám, rólam…, jól estek a szavaid…, a flörtöd. Még most is emlékszem az összes mozdulatodra, az illatodra, és a ruhákra, amiket aznap viseltünk…. Akkor már tudtam, én sem vagyok közömbös Neked….
Április elején egyszer csak odajöttél hozzám, finoman átöleltél és közben gyengéden simogattál…. Aznap a szexről is szó esett közöttünk és tettem egy megjegyzést azzal kapcsolatosan, utalva egy előző napi ártatlan kérdésedre…. Zavarba jöttél, pont mint azon az első ebédünkön, amikor beléd szerettem…. De aztán kérdeztél valamit, és bár nem gondoltam volna, hogy zavarba tudsz hozni, mégis így lett…. Hülyéskedésnek indult az a beszélgetés, de végül komolyra fordult…, olyannyira, hogy teljesen megváltoztatta az addigi kapcsolatunkat…. Akkor délután úgy döntöttem, hogy mivel Te vagy az a férfi, aki soha nem élne vissza az érzéseimmel, végre elmondom Neked, amit talán már Te is sejtettél. Őszintén bevallottam Neked az Irántad való érzéseimet: kedvellek, fontos vagy nekem, és nagyon szeretek Veled beszélgetni, Veled lenni…. Te megint átöleltél, simogattál, puszilgattál, és válaszoltál arra valamit, hozzátéve, hogy szerinted én úgysem azt akarom…, amit jól tudtál, és én nem-et is mondtam. Aztán attól a perctől kezdve teljesen más lett közöttünk minden…. Te ígérgetted, hogy azt a bizonyos megkezdett beszélgetésünket folytatjuk, hiszen van még miről beszélnünk…, de mint utóbb kiderült, Te már akkor is csak játszottál velem…, majd egy nap már le sem mondtad a megbeszélt találkozónkat…. És azt hiszem, ez volt az a pont, amikor másodjára csalódtam Benned. Éppen ezért április végén megírtam Neked, hogy szerintem nincs értelme találkoznunk, s a megkezdett de soha be nem fejezett beszélgetésünkre pedig elég, ha 5 percet szánunk egy olyan napon, amikor egyébként is kell találkoznunk…. Te ezen érezhetően megsértődtél, de engem mindez már nem érdekelt…, és innentől kezdve nem kerestem annyira az alkalmat, mint korábban, hogy Veled lehessek…. Egyébként is az előző néhány heti viselkedésed számomra azt mutatta, hogy Te erre vágysz…, de mint utóbb kiderült, tévedtem.
Május első napjaiban ismét egy konferencián voltunk, ahol már Te jöttél oda hozzám, pedig én szándékosan nem kerestem a társaságodat. Aztán másnap hoztál nekem egy apró meglepetést…, aminek nagyon örültem…, kedves volt Tőled. Még mindig őrzöm azt, amit akkor adtál nekem, annak ellenére, hogy már számtalanszor ki akartam dobni, pont mint a másik ajándékodat, de végül mindig meggondoltam magamat és megtartottam…eddig még. Aznap rengetegszer átöleltél, Magadhoz szorítottál, és megpusziltál…, olyan finoman és gyengéden, ahogy azelőtt még soha senki sem…, a homlokomra s a számra adott csókjaidat soha el nem felejtem. Nem kérdeztem, miért változtál meg…, csak Rád bíztam magam, feltételezve, hogy mivel én korábban őszintén elmondtam az érzéseimet és vágyaimat Neked, így biztosan nem fogsz játszani velem…. Tévedtem…ismét…, de mindez csak később derült ki egy telefonbeszélgetésünk során. És az a telefonbeszélgetés volt a harmadik alkalom, amikor csalódást okoztál…. Talán akkor kellett volna kiszállnom…, de már nem tudtam, Te meg egyébként sem engedted…. A telefonban megvádoltál azzal, hogy néhány nappal korábban én szándékosan hívtalak félre egy másik szobába, hogy elcsábítsalak, persze addigra már elfelejtetted, hogy mindannyiszor Te kezdtél közeledni felém, és különben is, az “1-es” szoba sokkal alkalmasabb lett volna arra, hogy nyugodtan kettesben legyünk…, aztán kinevettél, hogy én milyen hülye vagyok, mert azt hiszem, hogy a történtek miatt bármit is jelentenék Neked…, majd a kérdésemre, hogy elkísérsz-e az mri-re, mert hogy akkor már jó ideje hetente több napon is orvosi vizsgálatokra jártam, Te annyit válaszoltál kedvesen, hogy egy „ilyen necces helyzetben most már inkább a Családom foglalkozzon velem…”, végül pedig úgy búcsúztál, hogy mostantól csak írásban és kizárólag szakmai kérdésben vagy hajlandó velem érintkezni…. S hogy lásd, milyen fontos vagy nekem és mekkora szívem van, a következő találkozásunk alkalmával, én ezt is megadtam Neked…. Igaz, Te addigra már meggondoltad Magad…, hiszen folytatni akartad, amit elkezdtél: azt a valamit, ami Neked csak játék, nekem szerelem…volt.
Tovább a teljes bejegyzéshezEgy pillanat
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 január 3.
„Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.”
Tovább a teljes bejegyzéshezAz elmúlt év…
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2011 január 1.
„Ha emlékezetben visszapörgeted az elmúlt évet, és nem fakadsz sírva akár örömödben, akár bánatodban, akkor azt az évet elvesztegetted!”
„If you think back and replay your year and if it doesn’t bring you tears either of joy or sadness consider it wasted.”
Tovább a teljes bejegyzéshezBocsánat
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2010 december 31.
„Still feels like
Our first night together
Feels like the first kiss
It ’ s getting better baby
No-one can better this
Still holding on
You’ re still the one
First time our eyes met
Same feeling I get
Only feels much stronger
I wanna love you longer
You still turn the fire on
(Chorus)
So if you ’ re feeling lonely, don’ t
You ’ re the only love I ever want
I only wanna make it good
So if I love you a little more than I should
Please forgive me
I know not what I do
Please forgive me
I can ’ t stop loving you
Don ’ t deny me
This pain I ’ m going through
Please forgive me
If I need you like I do
Please believe it every word I say is true
Please forgive me
I can ’ t stop loving you
Still feels like our best times are together
Feels like the first touch
Still getting closer baby
Can ’ t get close enough
Still holding on
Still number one
I remember the smell of your skin
I remember everything
I remember all your moods
I remember you, yeah!
I remember the nights you know I still do
(Repeat Chorus)
One thing I ’ m sure of
Is the way we make love
One thing I depend on
Is for us to stay strong
In every word and every breath I’ m praying
That’ s why I ’ m saying
Please forgive me
I know not what I do
Please forgive me
I can ’ t stop loving you
Don ’ t deny me
This pain I ’ m going through
Please forgive me
If I need you like I do
Please believe it every word I say is true
Please forgive me
I can ’ t stop loving you”
Tovább a teljes bejegyzéshez
…és amikor már menthetetlenül szerelmes voltam Beléd
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2010 december 28.
Aztán eljött a december közepe, és tudtam, három hétig nem foglak látni. Még aznap félrehívtalak és átadtam Neked a Karácsonyi ajándékomat: néhány csomag robbanós-cukorkát…:), csak egy apró meglepetés, de Te tudod, miért is ezt kaptad tőlem ;). Akkor este írtam a Barátnőmnek egy rövid üzenetet: belehalok, hogy három hétig nem látlak…, és onnantól kezdve a napokat számoltam január 8-áig.
Az első levelemet 2009. december 24-én írtam Neked. Emlékszem, alig mertem elküldeni, pedig csak az ünnepi jókívánságaimat tartalmazta. Még akkor éjjel 22:32-kor jött a válaszod, hogy Te is békés, boldog Karácsonyt kívánsz nekem és a Családomnak…, és nekem a válaszod megérkezésétől már tényleg boldogan teltek az ünnepek…, azt az egy „apróságot” leszámítva, hogy az Angyalkák nem hoztak meg Téged a Karácsonyfa alá nekem…. Aztán egy hét múlva ment a következő üzenetem: boldog új évet kívántam Neked, és még azt is odaírtam, hogy ha majd jössz, koccintsunk, mert ha van kedved, beülhetnénk valahova. És Te aznap, december 31-én 14:47-kor visszaüzented a jó kívánságaidat és azt is odaírtad, hogy bár nem tudod pontosan, mikor jössz, de majd megbeszéljük a forrócsokizást…s abban a pillanatban, hogy elolvastam a válaszodat, tudtam, az az évem nagyon boldogan kezdődik majd….
Február első heteiben ismét találkoztunk egy párszor és olyankor egyre hosszabban beszélgettünk…, persze továbbra is általában semmi különlegesről, inkább az élet dolgairól, vagy a PhD-dról…, de én boldog voltam, hogy olyankor ott vagy velem, mellettem…. Még abban a hónapban leszigorlatoztál és ekkor már 2-3 naponta esténként vagy éjszakánként is folytattuk hol vidám, máskor szomorúbb beszélgetéseinket. Aztán eljött a február 26-a, péntek este 8 óra…. Te azt hitted, elmegyünk valamerre, hogy megigyuk azt a bizonyos forró csokinkat…, de én vacsorával vártalak. Kimentem Hozzád és elmondtam Neked, hogy változott a program…, főztem Neked. Az első férfi voltál, akinek még sütöttem-főztem is, pedig nagyon utálok, de tettem mindezt csak azért, mert azt írtad a bemutatkozó oldaladon, hogy „amikor nem dolgozol, eszel”…, és én nagyon szerettem volna a kedvedben járni, mert annyira akartalak Téged. Hány héten át szerveztem ezt a kétszemélyes „meglepetés” bulit…, átléptem a saját korlátaimat, elveimet, levetkőztem a gátlásaimat…, mégis akkor este már legszívesebben visszaléptem volna és le akartam mondani a találkozónkat. Egész idő alatt olyan zavarban voltunk, mint az első közös ebédünknél…, szinte a szoba két végében ültünk le, pedig legszívesebben én már akkor Hozzád szerettem volna bújni…. Késő este hazaindultál, mert másnap vissza kellett jönnöd dolgozni…, pedig titkon mennyire vágytam arra, hogy maradj itt és bújjunk össze…, szerettem volna éjjel hallgatni a szuszogásodat, és reggel Téged akartalak volna elsőként megpillantani. Bár találkoztunk másnap korán, de csak rövid időre és azt hiszem, aznap hangzott el az első néhány olyan mondatod, hogy rá kellett jöjjek, nem biztos, hogy Te vagy az a figyelmes, gyengéd férfi, akire mindig is vágytam…, csakhogy addigra már menthetetlenül szerelmes voltam Beléd…, abba a férfiba, akinek végül ez az egész csak játék, míg nekem szerelem…volt….
Tovább a teljes bejegyzéshezAmikor először találkozott a pillantásunk…
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2010 december 27.
Valamikor tavaly május közepén egy konferencián találkoztunk először. Te felálltál, hogy kérdezhess az egyik előadótól. Rögtön Rád pillantottam és még abban a percben megállapítottam magamban, hogy milyen nagyképű vagy és Te vagy az, aki soha nem kellenél nekem…! Aztán egy jó darabig eszembe sem jutottál, nem gondoltam Rád. Majd pár hónappal később, szeptember 16-án újra megláttalak egy tanács-ülés előtt: odajöttél hozzám és megkérdezted, leülhetsz-e mellém, hogy együtt ebédeljünk. Még nálam is jobban zavarban voltál, ami nehéz…, de éppen ez tetszett meg Benned annyira…, teljesen elvesztem…, azonnal Beléd szerettem…. Tudtam, hogy abban a percben örökre megváltozik az életem és már soha semmi sem lesz olyan, mint régen…és így is lett…. Akkor csak annyit éreztem Belőled, hogy gyönyörű lelked van, Te lehetsz a világ legfigyelmesebb és leggyengédebb férfija…, Te vagy az, akit mindig is kerestem…, akiről annyi éjjel s nappal álmodtam.
Aztán jött a november és onnantól kezdve ha csak lehetett, heti egyszer legalább találkoztunk. November elején egy újabb konferencián is együtt voltunk: Te ott ültél előttem, csupán egy karnyújtásnyira tőlem…, alig bírtam ki, hogy meg ne simogassalak…. Nagyon boldog voltam…, főleg mert tudtam, másnap újra látlak, hiszen eljössz. A következő héten ismét együtt ebédeltünk, majd egyre többet beszélgettünk, egyre több időt töltöttünk el közösen. Emlékszem, aznap csak annyit mondtál nekem: „nagyon örülök, hogy elmentünk ebédelni és beszélgettünk, sőt…” és én már ettől a pár kedves szavadtól 9 centiméterrel a föld fölött jártam. Igaz, az első hetekben szinte semmi másról nem meséltél nekem, mint a PhD. dolgozatodról…, de én már attól is boldog voltam, hogy hallom a hangodat, látlak, és egyáltalán, itt vagy velem….
Nagyon jó érzés visszagondolni az első őszünkre…, még annak ellenére is, hogy most már tudom azt, amit akkor még csak nem is sejtettem: Neked minden csak játék, amíg nekem szerelem…volt….
Tovább a teljes bejegyzéshezSzeretet
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2010 december 26.
„Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.”
Csak Téged kérlek Karácsonyra
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2010 december 24.
„All I Want For Christmas Is You
I don’t want a lot for Christmas
There is just one thing I need
I don’t care about the presents underneath the Christmas tree
I just want you for my own
More than you could ever know
Make my wish come true
All I want for Christmas is you
I don’t want a lot for Christmas there is just one thing I need
And I don’t care about the presents underneath the Christmas tree
I don’t need to hang my stocking way above the fireplace
Santa Clause won’t make me happy with a toy on Christmas day
And I just want you for my own
More than you could ever know
Make my wish come true
All I want for Christmas is you
I won’t ask for much this Christmas
I won’t even wish oh I won’t even wish. I won’t even wish for snow.
I’m just gonna keep on waiting underneath the mistletoe
I won’t make a list and send it to the North Pole for St. Nick
I won’t even stay awake to hear the magic reindeer play
Cause I just want you here tonight,
Holdin on to me so tight
What more can I do
All I want for Christmas is you,
Oh our lives are shinin surrounding everywhere
Where the sounds of children’s laughter fills the air
And everyone is singin’ oh I hear those sleigh bells ringin’
Santa wont you bring me the one I really need
Won’t you bring back my baby to me
Oh I don’t want a lot for Christmas
This is all I’m askin for
I just want to see my baby standing right outside my door
I just want you for my own
More than you could ever know
Make my wish come true
All I want for Christmas is you, you, its you, you, oh baby
All I want is you [x4]
You, you, you, you, you”
Tovább a teljes bejegyzéshez
A Szeretet ünnepén
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2010 december 24.
Boldog Karácsonyt Kívánok Minden Kedves Olvasómnak!
Valaki áttáncolt az életemen
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2010 december 23.
„Valaki áttáncolt az életemen.
Mi az, mit elmondhatnék róla?
Gyűlölnöm kéne őt,de mégse teszem.
Emlékezem inkább a jóra.
Csókjával érkezett a nyár.
A földre perdült napsugár.
Sok ég felé törő nagy álom,
És többé nem találom már.
Valaki áttáncolt az életemen.
Pedig sok mindent tettem érte.
Van láthatatlan könny a két szememen,
És mégis azt mondom: Megérte!”
Tovább a teljes bejegyzéshez
Melletted tanultam meg…
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2010 december 21.
„…hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod Neki.”
„…hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.”
„…hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.”
Kívánságlista Karácsonyra
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2010 december 20.
“Drága Jézuska! Én idén a következőket szeretném kérni: egészség és boldogság mindenkinek, aki fontos nekem; a magam esetében segítek: ezek megvalósulásához K. A.♥-t kérném a fa alá, aki egyébként sokat tehetne az egészségemért is a boldogságom mellett: szívproblémáim megoldódnának. Köszönöm szépen: J.”
Szinte napra pontosan egy éve, hogy a fenti sorokat megírtam a Barátnőmnek, akivel már hetek óta leveleztem Rólad…Miattad….
Ha nem is az Angyalkák, de végül a Nyuszi meghozott Téged nekem…, persze nem egészen úgy, ahogy szerettem volna…: ezért a „szívproblémám” nemhogy megoldódott, hanem végül sokat rosszabbodott…. Aztán igaz az is, hogy sokan azok közül, akik fontosak a szívemnek viszonylag egészségesek…, csak hát ugyanakkor nem maradéktalanul boldogak…sajnos…. És mostanában rengetegszer eszembe jut valaki, mert különleges nekem s a lelkemnek, de nagyon beteg, és boldogtalan…ezért (is)…, pedig nem ezt érdemli.
Újra meg újra elolvasom a tavalyi kívánságlistámat, és azt a néhány sort is lejjebb, amelyben ott áll a valóság: miket kaptam illetve nem kaptam meg…. És elgondolkodom…, vajon túlságosan nagy vágyaim vannak…, talán nagyon sokat szeretnék…, esetleg lehetetlen álmokat kergetek…?
Mégis idén Karácsonyra is igazi ajándékokat szeretnék…, olyanokat, amelyeket sehol nem lehet megvenni, ritka kincsek, és csak keveseknek adatnak meg…, de azt szeretném, ha most majd azok is ott lennének a kevesek között, akik valamiért fontosak és különlegesek…nekem. És reménykedem, hogy a kívánságaim végre eljutnak azokhoz, akikhez kell és valóra válnak…talán már nem is olyan sokára.
Kedves Angyalkák!
Idén Karácsonyra az alábbiakat kérném szépen Tőletek:
♥ Akiket szeretek legyenek egészségesek…
♥ …és nagyon boldogak!
♥ Drága P. (az első két pont természetesen Rá is vonatkozik, de mivel most Neki igazán nagy szüksége van ezekre, külön is kívánnék Vele kapcsolatban), gyógyuljon meg minél hamarabb…és maradjon velem…, örülnék, ha nemsokára találkoznánk, hogy végre elmondjam Neki: hiányzik…és Nélküle elvesztem!
♥ Kedves A.-nak szeretnék egy finom forró csokit főzni, hátha az átmelegíti a megfagyott, méreggel teli szívét, és miközben iszogatunk, beszélgethetnénk…, bármiről…, csak nem szeretném, hogy haragban legyünk…, inkább rendezzük a kapcsolatunkat úgy, hogy az mind a kettőnknek jó legyen!
Köszönöm!
J.
u.i.: eszembe jutott még egy kívánság, ami ugyan a legnagyobb kérés, de nagyon szeretném meg is kapni: kérlek légy szíves teljesítsétek a levélben megírt kívánságaimat!
Ha bárkinek kedve van, nyugodtan csatlakozzon a játékhoz, a szabályok az alábbiak:
1. Add tovább a listaírós feladatot további 7 bloggernek.
2. Linkeld be őket. (ha van hozzá türelmed)
3. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
4. Írd meg a karácsonyi kívánságlistádat.
5. Küldd el a listát a karácsonyi ajándéklistára, azaz a radmila.morgan@gmail.com címre.
6. Szurkolj, hogy teljesüljenek a kívánságaid.
7. Legyen boldog a Karácsonyod!
Tovább a teljes bejegyzéshezEgyedül csak védtelen gyermek vagy
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2010 december 20.
„Egyedül csak védtelen gyermek vagy.
Ha kell
Én vigyázok rád.”
Engem nem lehet elfelejteni
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2010 december 19.
„Engem nem lehet elfelejteni,
Értem könnyeket illik ejteni
Lehet így, lehet úgy,
De ha nincs is közös út,
Ábrándjaidban ott leszek ugyanúgy.
Gyűrött nappalok, hosszú éjszakák,
Régi csók ízét őrzi még a szád
Lehet így, lehet úgy,
Derű napfény kacagás,
Nem pótol engem soha más.
Ezennel eljött az az óra,
Mely a búcsút hozza szelíden,
De emberemlékezet óta,
Búcsúval nem ér véget még a szerelem.
Engem nem lehet elfelejteni,
Értem könnyeket illik ejteni
Lehet így, lehet úgy,
De az álmok mezején
Találkozunk még, Te meg én.
Ezennel eljött az az óra,
Mely a búcsút hozza szelíden,
De emberemlékezet óta,
Búcsúval nem ér véget még a szerelem.
Engem nem lehet elfelejteni,
értem könnyeket illik ejteni
Lehet így, lehet úgy,
De az álmok mezején
Találkozunk még, Te meg én.”
Tovább a teljes bejegyzéshez
Egy januári éjszaka…emlékei….
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2010 december 18.
Aztán délután a havas autód a végül rá nem rajzolt szívecskémmel ismét eszembe jutott…, pont mint néhány napja, amikor ugyanígy, mint ma szakadt a hó….
Emlékek…a közös emlékeink, amiket legszívesebben most én dobnék el…örökre…, de amikor csak esni fog a hó, ezek a kedves emlékek mindig előjönnek majd és Rád emlékeztetnek…akár akarom, akár nem…és minket összekötnek. Még akkor is, ha Neked játék, nekem szerelem…volt….
Tovább a teljes bejegyzéshezMinket összeköt a múlt
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2010 december 18.
“Csendre int az élet minket
Egy álom lassan elgurult
Mégis nem hiszem, hogy végleg
Nem látlak már Téged
Minket összeköt a múlt
Nem látlak Téged
Minket összeköt a múlt
Valamit úgy mondanék
Súgnék halkan
Nem vagy idegen
Szól a dal bennem élsz
Látod rajtam, hogy ez jó nekem
Mint a hold
Ki éjjel reményt csal a csillagokra
Bízom benned
Valamit úgy mondanék
Súgnék halkan
Nem vagy idegen
Szól a dal bennem élsz
Látod rajtam, hogy ez jó nekem
Mint a hold
Ki éjjel reményt csal a csillagokra
Bízom benned
Csendre ébred majd minden
És szíved biztos útra lel
De kérlek segíts majd elhinnem
Hogy csak rám vár a végtelen
Hisz Te tudtad, azt hiszem
Segíts elhinnem, hogy rám vár a végtelen
Valamit úgy mondanék
Súgnék halkan
Nem vagy idegen
Szól a dal bennem élsz
Látod rajtam, hogy ez jó nekem
Mint a hold
Ki éjjel reményt csal a csillagokra
Bízom benned
Valamit úgy mondanék
Súgnék halkan
Nem vagy idegen
Szól a dal bennem élsz
Látod rajtam, hogy ez jó nekem
Mint a hold
Ki éjjel reményt csal a csillagokra
Bízom benned”
Tovább a teljes bejegyzéshez
Minket összeköt a sok közös emlék
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2010 december 17.
Kedves A.! Kidobhatsz bármit, akár minden levelet, tárgyat, ajándékot, ami rám emlékeztet, velem kapcsolatos vagy éppen tőlem kaptad…, csak egyet nem, akármennyire is szeretnéd: az emlékeinket…, a közös múltunkat…, mert ezek örökké velünk lesznek, bennünk maradnak!
Tovább a teljes bejegyzéshezItt a vége, fuss el véle….
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2010 december 16.
A tegnapi üzeneteddel azt a bizonyos tőrt, amit 3 hete belevágtál a szívembe, most megforgattad. Piszkosul fáj, nagyon kegyetlen vagy…, de úgyis ez volt a célod…, szóval csak azt akartam mondani Neked, hogy telitalálat volt…ez is!
Csak azért bánom, ha tényleg kidobtad, mert igazán jól szórakozhattál volna most is…még egyszer…utoljára, hiszen Neked minden csak játék…, nekem pedig szerelem…volt.
Tovább a teljes bejegyzéshezÍgy kell majd lennie
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2010 december 14.
…de szerettem….
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2010 december 14.
„Az élet végén megállva visszanézünk az elmúltakra, azt fogjuk mondani: sokat szenvedtem, sokat csalódtam, de szerettem.”
Tükröm, tükröm…
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2010 december 13.
Picikét szomorú vagyok, mert azt hiszem, be kell lássam, hogy mennyire igaz az, amire a napokban rájöttem és amit már egy ideje egyébként is sejtettem: nagyon félreismertelek Téged, A. Hiszen már meg sem ismersz engem, és úgy csinálsz, mintha teljesen idegen emberek lennénk egymás számára…. Pedig nem is olyan régen, egészen más volt a helyzet…. Mondd, miért? Az ősszel, amikor visszajöttél az életembe, éppen Te mondtad, hogy nem akarsz haragban lenni velem, sőt, inkább azt szeretnéd, ha hosszú távon kapcsolatban maradnék Veled, és nagyon örülnél, ha meghívnálak magamhoz ezentúl, mert Te már megváltoztál…, és most már bíznom kell Benned, na akkor én hittem Neked, bíztam Benned, és a kéréseidre „igen”-nel feleltem. De néhány hete valami mégis megváltozott, és minden más lett…. Mondd, miért jutottunk el végül idáig? Hogy lehet az, hogy két ember egy nap már nem törődik a másikkal, hogy már nem érdekli, mi van vele…, pedig nem is olyan régen, még éppen hogy másképpen gondolták…? Szerettem volna választ kapni ezekre, ezért ma elővettem a tükrömet, és belenéztem….
Tudom, hogy én is hibás vagyok…. Tudom, sok mindenben…. Tudom ezt jól…, mert én sem mindig úgy beszéltem Veled, ahogy kellett volna…. De az már csak a következménye volt annak, ahogy Te viselkedtél velem és szóltál vagy éppen pont hogy nem szóltál hozzám…. Persze tudom azt is, hogy mindez nem ment fel az alól, amiket mondtam Neked…. Tudom, most érzékenyebb vagyok, mert a múlt héten történt szomorúság nagyon megérintett…. Tudom, hogy akkor, az a hír után sok mindent átértékeltem…. És pont azóta tudom, hogy soha nem szabad várni a túl későre…. Meg azóta tudom azt is, hogy nincs az a dolog, amit ne bocsáthatnánk meg egymásnak…, hiszen igazából nem történt semmi olyan, amiért így kell lennünk egymással. Tudom, hogy egy nap majd nagyon bánni fogjuk mindezt…mindketten…, csak talán már túl késő lesz…, túl késő ahhoz, hogy elmondjunk egymásnak néhány dolgot. Csak egy valamit nem tudok: mégis miért lettél ilyen velem?
Picit fáj még mindig, hogy már meg sem kérdezzük a másiktól, hogy „hogy vagy?”, „mi a baj?”, vagy egyszerűen csak bármit…. Nem…, mi már nem kérdezünk semmit sem, mert nem is keressük a másikat…, mi már csak elmennénk egymás mellett, mint két idegen….
Azt nem mondom, hogy gyűlöllek vagy utállak mindezért…! Dehogyis! Hiszen még nem is olyan régen, Te voltál nekem a tökéletes „Királyfi”…. Most már inkább csak sajnállak…, mert ilyen emberré lettél…vagy mert mindig is ilyen ember voltál…, talán csak én nem láttam. De mondd, miért?
Szóval én ma délelőtt elővettem a tükrömet…. Belenéztem…. Láttam benne sok mindent…. Sok mindent, amit nem akartam…, amit nem szabadott volna…, s ami még fájt…. De sok mindent másképpen látok már. Sajnálom…, mindent sajnálok…, mindent, ami rosszat tettem…, de ezt az utolsó találkozásunkkor, amiről akkor még nem is hittem, hogy az utolsó lesz, mert Te magad mondtad, hogy ezentúl gyakrabban találkozunk majd, elmondtam Neked.
És tudod mit? Egyszer majd Te is vedd a kezedbe a Te tükrödet…és nézz bele…kiváncsi lennék, hogy Te mit látsz majd akkor benne…!
Tovább a teljes bejegyzéshezSzeretni és viszontszeretve lenni
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2010 december 10.
„Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyöngédségre, nem tud meglenni nélküle. Mert azt hiszem, ez az igazság.”
Tovább a teljes bejegyzéshezA kivételes ajándék
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2010 december 10.
„Milyen kivételes ajándék a mosoly, hiszen: nem kerül semmibe, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást ad a csüggedőnek, erőt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon, nézz rá derűsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra, mint neki…, aki már nem tud mosolyogni!”
Mostanában, amikor eszembe jutsz
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2010 december 9.
Mostanában elég sok olyan pillanat van, mikor előveszem a szívem legmélyén lévő kis fiókból az emlékeket, amelyek mind-mind valamiért kedvesek számomra…, leporolgatom őket, aztán visszateszem és újra bezárom azt a picit fiókot. Persze az emlékeim egy része nem mindig volt ennyire kedves a szívemnek, sokkal inkább már megszépültek, mert valaha, talán nem is olyan régen, még nagyon fájdalmasnak tűntek.
Veled kapcsolatban A., mindig megpróbálok arra az A.-ra emlékezni, akibe még nincsen pár hónapja, hogy nagyon szerelmes voltam és aki annyira szerethető volt, mikor megnyitotta a szívét előttem…, persze általában már olyan idegennek és távolinak tűnsz nekem, mintha soha nem ismertelek volna. Ugyanakkor vannak még pillanatok, amikor meg arra vágyom, hogy újra azzal a szenvedéllyel tudjalak szeretni, mint nem is olyan régen.
Ma, amikor olyan nagy pelyhekben hullott a hó, eszembe jutott egy január végi nap: véletlenül összefutottunk, beszélgettünk, aztán elindultam haza. Ott állt a ház előtt az autód, csupa hó volt, és én egy nagy szívet akartam rajzolni rá Neked…, akkor még úgy sem tudtad volna, hogy én voltam az…. Tudom, gyerekes dolog szivecskét rajzolni egy autóra, mégis akkor egy apróságot akartam otthagyni Neked…magamból…. Akkor, amikor még olyan más volt minden…és Te is….
Aztán hirtelen arra a bizonyos néhány mondatodra is gondoltam, amit az utolsó találkozásunknál mondtál nekem, és nagyon szomorú lettem…, hiszen jól tudtad, hogy életem legfájóbb pontján fogsz megbántani…, mégis megtetted…, és teli találat is volt…. Nagyon kegyetlen vagy…. És akkor még nem is tudtam, hogy az a pár mondat még jobban fog fájni néhány nap múlva…, mert úgy tűnik, hogy azt az embert, aki ezen a téren a legkedvesebb, legmegértőbb, igazi lelki társam, elveszíthetem… ;(.
Szóval csak annyit akartam mondani, hogy eszembe jutsz még néha…, gondolkodom Rólad olyankor, és próbállak megérteni Téged…, hogy miért is voltál ilyen velem…. Vannak pillanatok, mikor arra gondolok, hogy megijedtél az érzelmeimtől…, máskor úgy érzem, hogy megérintettelek, de Te félsz ettől, és menekülsz…, de leginkább már úgy látom, hogy egy aljas játékod egyik főszereplője lettem…akaratlanul…, mert annyira üres a szíved. Bár ilyenkor próbálok arra gondolni, hogy a szem nem tud hazudni…, és emlékszem, akárhányszor is belenéztem a gyönyörű szemeidbe, annyit láttam mindig, hogy Te valójában egy nagyon szomorú és boldogtalan ember vagy, aki ugyanakkor iszonyatosan vágyik a szeretetre és a gyengédségre…, csak fél…, és olyan mint egy elveszett kisgyermek.
De már mindegy is mindez…, mert Neked játék…, nekem szerelem…volt.
Tovább a teljes bejegyzéshezBlogleírás
K.A.-nak: "Hihetetlen, hogy mennyi fájdalmat okoztál már nekem, de az még inkább hihetetlen, hogy még így is szeretlek Téged..." owner_of_a_broken_heart@citromail.hu
| Az NLCafé ajánlja | ||
Mitől férfi a férfi? 
Elköltözöm :(
Forrás: Neked játék, nekem szerelem | 2012 február 26.
Tovább megyek…innen legalábbis…a kegyetlenjatekok.blogger.hu -ra.
Már annyiszor szerettem volna írni Neked az elmúlt napokban s hetekben, de nem igazán sikerült megbarátkoznom az új felülettel (és azzal, ahogyan azt elkészítették). Fáj a szívem, mert annyi minden kötött illetve köt ide. Hiányozni fog ez a blog. :(
Az új címem: kegyetlenjatekok.blogger.hu
(Ide másolom át ezt a blogom s oda írok Neked a jövőben!)
Bejegyzés jelentése
Tovább a teljes bejegyzéshez